“Te vagy a folytatásom,
te vagy én magam, alattam.
Te. Nincs is a világnak
más változata,
mely a szívemen pihen,
nem érint így meg senki.
Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája,
veled vagyok otthon,
te vagy az otthonom.
Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.
Kicsit piszkos a világ tőled távol,
igazi énedtől."
(Mariangela Gualtieri)
A Moderato cantabile a szenvedélyről szól, a hiányról; az érzelmi életet idézi fel, a szerelemről próbál mesélni anélkül, hogy beteljesítené, pusztán kirajzolja az alatta megbúvó térképet. A színpadon szoba - téren és időn kívül -, mely meghatározott, állandó minták szerint létezik. A figurák ebbe a térbe érkeznek, a “máshol levés” terébe, ahol kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után: különböző ösvényeken indulnak el, melyek barázdanyomain a szabadság terei sejlenek fel, ha mégoly illuzórikus és illékony formában is.
Táncolják: Claudia Elvetico, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Takács Zsófia, Kiss Róbert, Bocsi Petra, Kovács Enikő, Bacsó Gabriella,
Wéninger Dalma, Aradi Zsolt, Nier Janka, Vincze Lotár, Szigyártó Szandra
Zene / Music: montázs
Fény / Lighting: Stadler Ferenc
Díszlet kivitelezés / Sets made by Scabello Bt.
Jelmez / Costumes: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfus / Choreographed by Enrico Morelli
Az évszakok múlása tavasztól télig afféle szimbolikus párhuzamba állítható az emberi életút fejlődésével, - nem először inspirálja alkotókat ez a párhuzam, - jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova „Feminizma” című írása segített irányt mutatni.
A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez: számára titokzatos világ az. Nem is nyer oda beeresztést igazából később sem, hiába kapcsolódik bárkihez is. Egyre inkább azt kell megtapasztalnia, hogy a férfiak világa egy kemény, zárt kör, ahonnan a nők eleve ki vannak zárva. Ez az erős akaratú nő azzal szembesül, hogy hiába próbálja ő is keményen, „férfihoz méltón”, férfias eszközökkel megállni a helyét, nem érdemel figyelmet, csak a teste, a női mivolta „bevetésével”. Megpróbál tehát ezzel a fegyverrel élni és áttörni az „üvegplafonon”, amely szinte láthatatlanul, de mégis ott feszül a két nem között, gátolja őt az előrejutásban, és nem engedi a följebbjutásban. A hatalom megszerzésekor azonban hiába a siker, hiába a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.
Lili, a Lány: Szigyártó Szandra
a kis Lili: Pataki Noémi e.h.
Halál: Borovics Tamás
Fiú: Kiss Róbert
Továbbá / And
Takács Zsófia, Hegedűs Tamás, Czár Gergely, Bocsi Petra, Vincze Lotár, Nier Janka, Kovács Enikő, Aradi Zsolt, Bacsó Gabriella, Wéninger Dalma
Zene / Music: Antonio Vivaldi
Írta / Written by Nagy Kriszta Tereskova
Fény / Lighting: Stadler Ferenc
Díszlet / Sets: Cziegler Balázs
Díszlet kivitelező / Sety made by Scabello Bt.
Jelmez / Costumes: Bianca Imelda Jeremias
Balett-igazgató / Company Director: Pataki András
Koreográfus / Choreographed by Juronics Tamás
A Szegedi Kortárs Balett Moderato Cantabile - A négy évszak című produkciójában május 4-én a társulat művészeti vezetője, a Kossuth-díjas Juronics Tamás játssza a Halál szerepét.