Székhelyi József rendezésében ma este 7-től mutatják be a szegedi kisszínházban Alan Bennett Beszélő fejek-sorozatának újabb három meghökkentő monológját Szilágyi Annamáriával, Borovics Tamással és Pásztor Erzsivel.
Mindhárom történet a párkapcsolatról, a „gyermekáldatlanságról”, a társadalom részvétlenségéről, illetve farizeus részvétéről, a magány és a közösség, a szeretetéhség és a megérteni akarás katartikus küzdelméről szól. Fölfedezzük bennük ismerőseinket: közös mániáikat a lombfűrészeléstől a különböző társadalmi szokásaikig – ajánlja a monológokat a rendező, Székhelyi József.
Az Egy zsák lencse című első rész főszereplője egy anglikán lelkész felesége. A színidirektor szerint dermesztően humoros és tragikus egyszerre ez a történet – a sérült személyiségű, alkoholbeteg asszonyt Szilágyi Annamária játssza.
A második monológot – A bokrok alján – In memoriam Kocsis György alcímmel tűzték műsorra: a népszerű színész tavasszal már bepróbálta, de a premier előtt váratlanul elhunyt. – Azt gondoltam, kegyelettelibb az emlékezés, ha ezt a monológot nem egy Gyurihoz hasonló, buffo, komikus színész, hanem egy tökéletesen más alkatú művész, Borovics Tamás játssza el – teljesen másként. Mindkét megoldás egyaránt katartikus. Rázós a téma, hiszen a pedofília az internet térhódításával globális problémává terebélyesedett. Bennett jól megmutatja, hogy a világ többségben lévő nem regisztrált pedofiljai mennyi gyalázatot követnek el a gyermekek ellen. A részeges, durva, agresszív, szadista szülő szinte mindennapos családi ügy nálunk is. Hogy merészelünk erőszakoskodni, beavatkozni a gyermekek személyiségébe? A történet pedofil hajlamú, kisiklott sorsú főszereplője, Wilfred kapcsán ezzel szembesít bennünket a szerző – hangsúlyozza Székhelyi József.
A harmadik monológot – Csokis keksz a kanapé alatt – Pásztor Erzsi briliáns alakításában már láthatta a közönség. Bennett arra hívja fel a figyelmet: mennyire nincs humánus megoldás arra, hogy amikor eljön az idő, és el kell távoznunk ebből az árnyékvilágból, emelt fővel tehessük.
Hamlet után Wilfred, a pedofil. – Harmincévesen, egy gyönyörű hároméves kislány apukájaként nehéz volt lefordítani ezt a monológot a saját gondolkodásomra és koromra, ugyanis egy ötvenes, megfásult férfi a történet szereplője. A pedofil Wilfred olyan bűnt követ el, ami szerintem nem megbocsátható, nem is tudom felmenteni. Mi, színészek arra törekszünk, hogy megszerettessük magunkat a nézőkkel, ezért nehéz végigjátszani a háromnegyed órás monológot úgy, hogy folyamatosan az jár a fejemben: ellenállást fog kiváltani a szerepem. Legalább akkora kihívás ez, mint előző nagy feladatom, a Hamlet volt – mondja Borovics Tamás.