Gyerekdarab a nagyszínpadon

Egyiskolányi gyerekkel néztük végig A kisfiú meg az oroszlánokat pénteken a Szegedi Nemzeti Színházban. A kicsiknek a cirkuszi számok tetszettek leginkább, és megbízhatóan nevettek minden alkalommal, amikor Bruckner Szigfrid a földre esett.

– Kezdődjön már! Tanító néni, mikor kezdődik? Kezdődik! – ezt hallgattam a ruhatárban, a folyosón és percekig a nézőtéren még pénteken délelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban. Egyiskolányi gyerekkel néztem az új bemutatót, A kisfiú meg az oroszlánok című Lázár Ervin-mesét. Nem csoda, hogy a ruhatárban tőlem is megkérdezték: csoporttal vagy?

Jó ötlet volt az előadást színes cirkuszi felvonulással kezdeni – a zsizsegő gyerekeket rögtön lekötötte a látvány. A két felvonás alatt egyébként végig az volt a jellemző, hogy a dialógusok alatt sokan felálltak, hátrafordultak, leültek (volt, aki véletlenül a szék mellé), ám az Altamero cirkusz bemutatói elvarázsolták őket. A mellettem ülő kisfiú a cirkuszigazgató (Gömöri Krisztián) trükkjeit látva körülbelül huszonötször mondta, hogy „aszta!”, aztán váltott, és ezt ismételgette: „ezt nézd!”

Osztálytársával azt próbálták kitalálni, hogyan mozog a varázspálca a levegőben – megegyeztek, hogy biztos „mágnesz” van a dologban – aztán „figyelj, ez durva lesz!” felkiáltással nézték Arabellát (Melkvi Beát) és a színház tánckarának két táncosát, ahogy felfüggesztett, hosszú selyemszalagokon spárgáznak a Moulin Rouge egyik betétdalára, a Your songra. A mutatvány tényleg elképesztő volt, a lányoknak gyakorlatilag az volt a feladatuk, hogy több méter magasban úgy tekerjék kecsesen magukra a szalagot, hogy az éppen annyi esés után fogja meg őket, ahogy a koreográfia kívánja.

A prózai részeknél az volt a kedvenc, amikor Bruckner Szigfrid, a vén oroszlán (Gáspár Tibor) a földre esett. Mindegy volt, hogy az ágyról vagy a székről – a gyerekek nevettek. Élvezték azt is, amikor a szereplők – Peti (Papp Gabi), Eszter (Márkus Judit) és a többiek – a nézőtéren játszottak, bár nem minden fiatal néző értette, hogy miért lett hirtelen világos, és hogy mit kell mondani a rendőr (Szűcs Lajos) kérdésére: látott itt valaki egy külföldi énekest? – Mondjátok, hogy nem – siettek a gyerekek segítségére a tanárnők.

A kisfiú és az oroszlánok Bal József rendezésében követte az eredeti történetet, bár voltak benne kiszólások. Robertó (Dénes Gergely) rózsaszín Cadillacje helyett a cirkuszigazgató Arabellának fekete Mercedest, vagy inkább Fekete Mercédeszt – a tánckar egyik táncosát hívják így – ajánlott. A modernizált mesében megemlítették Spongyabobot és amikor Szigfrid végre megcsókolhatta szeretett Szilviáját (Szilágyi Annamária), Paul Anka slágere, a Destiny szólt. Úgy látszik, ez a dal Gáspár Tibor végzete, hiszen a Pillantás a hídról című drámában ennek dallamára gyilkolták meg az általa alakított Eddie-t.

A nagyszerű cirkuszi mutatványok zöme élőzenei aláfestést kapott: Kovács Gábor és Csizmadia László muzsikált. A gyerekek a kétórás előadás után őket is megtapsolták és többször visszahívták a színészeket – ezt egyébként nem a tanár nénik javasolták. A ruhatárban az iskolásoktól a következő értékeléseket hallottuk: nem volt jó, de jó volt, nagyon jó volt, szuper volt.