Napsugaras derű…

Napsugaras derű, reménytelen szívfájdalom

Szeged – A kisszínházi Mozart-bemutató a takarékosság jegyében született ugyan, a műhelymunka azonban így is meghozta gyümölcsét: érzéki Figaro-produkciót, minőségi kamaramuzsikálást kapott a publikum.
Madárcsicsergéses, napsugaras derű, fenyőillat, kacagás keveredik a reménytelenül zuhogó esővel és a szívfájdalommal Anger Ferenc rendezésében. A Figaro házasságát két szereposztásban mutatták be a kisszínházban. Ritkaság: mindkét gárdától élvezetes, szinte egyenrangú előadást kapott a közönség.

A rendezőnek nemcsak a darab összetettsége miatt volt nehezebb dolga, mint az Otellóval, hanem azért is: láthatóan roppant szerény költségvetésből készült a produkció. A díszletet és a jelmezt jegyző Molnár Zsuzsa gúzsba kötve táncolt: a színpadkép fő eleme egy rokokó formákat leegyszerűsítve idéző, fehér fémszerkezet – a kosztümök között pedig a két korábbi Figaro-produkció ruháit is felfedezhettük. A spórolós-szegényes vizuális megjelenítés ellenére – a példás összjáték eredményeképpen – élvezetes előadás született. Anger Ferenc minden lehetőséget kihasznált, hogy a darabból áradó fülledt erotikát a jó ízlés határain belül megmutassa. Sorjáznak a fallikus szimbólumok: centiméterekkel, tőrrel, kiszáradt slaggal játszadoznak. Telitalálatos a szereposztás, sikerült pszichés motivációikat tekintve is hiteles egyéniségeket, hús-vér figurákat teremteni, akik csalnak, intrikálnak, szeretnek, és szenvednek – nem sokban különböznek tőlünk.
A két szereposztás összes közreműködőjét nehéz lenne a rendelkezésre álló terjedelemben korrektül jellemezni. Farkasréti Mária öniróniával fűszerezve rajzolja meg a grófné portréját; nevezetes áriáját – „Gyorsan hervad a nász virága…” – pazar stílusérzékkel és szenvedéllyel énekli. A megcsalt feleség tragédiáját is megmutatta benne – megérdemelten aratta a legnagyobb személyes sikert. Kelemen Zoltántól jó volt hallani a gróf áriáját – váltótársa, a fiatal Rezsnyák Róbert kicsit könnyedebbre vette a figurát, de szintén jól énekelt. Különböző karakter a két Figaro is: Cseh Antalé megfontoltabb, Fülep Mátéé hevesebb – kifogástalanul szólaltatták meg a slágereket.

A két Susanna is telitalálat: Kónya Krisztina jobban koncentrál a szép és kifejező énekelésre, Rácz Rita nemcsak perfektül dalol, vibrálóan izgalmas egyéniség is, sistereg körülötte a levegő. Érsek Dóra sötétebb, erősebb, bujább hangú Cherubino, Nánási Helga is jól adja a minden nőre gerjedő kamaszt. Karikatúrába hajló Marcellina-alakításával Szonda Éva, zengő basszusával Bartolóként Gábor Géza tűnt még ki. Amit pedig Pál Tamás a zenekarral művelt, az kamaramuzsikálás felsőfokon: fürge tempók, karakteres hangsúlyok – stílus, arányérzék, elegancia. Jó ötlet az is: az árok mellett felállított kis spinéten kísérik a recitativókat.
Délmagyarország
2009.01.20.
Hollósi Zsolt