Székhelyi József a legjobb részeg
Szeged – Elejétől végig izgalmas, szórakoztató és vicces a Mr. A. avagy a Hang-villa titka című darab. Erdélyi Tímea gyerek, de nem gyerekes, Székhelyi József Tántor úrként vidáman csörgeti az üres üvegeket. Mese a kisszínházban, felnőtteknek is.
A Mr. A. avagy a Hang-villa titka a legjobb prózai darab, amit az utóbbi időben – mondjuk a Pillantás a hídról óta – a szegedi színházban láttam. Sajnos vagy szerencsére gyerekdarab. Sajnos, mert kevés felnőtt látja, és szerencsére, mert bár a gyerekek többnyire nevetnek a tortadobáláson is, egy zenei példával élve nem mindegy, hogy agyatlan Pap Rita–Bodnár Attila-slágereken vagy Szalóki Ági dalain nőnek fel.
A történet szerint a sztorit Bea (Melkvi Bea) és Máté (Járai Máté) találja ki, egy kislányról, Suzyról mesélnek, akinek környezetében eltűnnek a hangok, ő pedig a kutyája segítségével visszaszerzi azokat.
A színdarabok gyakori hibája, hogy a szereplők bemutatása, az alaphelyzet megrajzolása közben a néző unatkozik. A Mr. A. közönsége azonban már a revüszerű felvezetőn is jól szórakozik. Toronykőy Attila rendező végig jól él azzal a humorforrásnak is kitűnő helyzettel, hogy a narrátorok és az általuk kreált szereplők egyszerre vannak jelen a színpadon. Szórakoztató például a tükörjelenet, amikor Szilágyi Annamária (anya) tükörképét Járai Máté alakítja. És vicces, ahogy a szereplők kilépnek a szerepből, mint amikor Mr. A. (Janik László) a hátborzongató, hatásos belépőjét rövid szteptáncbemutatóval teszi idézőjelbe.
Suzyt Erdélyi Tímea alakítja. A 25 éves színésznő erőlködés nélkül hozza a kislányt a színpadon. Se két copf, se nyalóka – bár a kantáros piros szoknya jó választás –, mégis elhisszük neki, hogy gyerek. Savanyu Gergely kutyaként nem dúskál a verbális humor lehetőségeiben, Albert mégis közönségkedvenc – legalábbis a szünetben a gyerekek őt emlegették a legsűrűbben. Szilágyi Annamáriának mindig jól áll a vicc, Janik László meghódítja, aztán elvárja tőle, hogy fogja be – ha nagyon akarom, még házasságkarikatúraként is értelmezhető. Szerencsére színre lép a valódi férj (Kiszely Zoltán), aki léghajójával úgy kilapítja a hangtolvajt, mint Dorothy háza a keleti boszorkányt.
Személyes kedvencem Székhelyi József, a részeg szomszéd, Tántor úr szerepében. Az egykor híres operasztárt ma már csak a csokis nápolyi miatt szeretik, végül mégis jut neki egy diadalmenet a papírállatok előtt.
Alan Ayckbourn művének különlegessége, hogy a közönség alakítja a cselekményt. Az interaktivitással tapasztalataim szerint gyakran – például Paul Portner Hajmeresztőjében mindenképpen – a mű gyengeségét fedik el. A Mr. A.-ban viszont nem viszik túlzásba, éppen csak arra használják, hogy a második felvonásban is fenntartsák a gyerekek figyelmét.
A varjúdombi mesék-szerű díszlet, az ironikusan használt zene és Székhelyi dala pedig már csak – ha már Hang-villa – a kunkor a violinkulcson.
Le kell venni a cipőt?
A tegnapi premieren a kisszínházban szinte száz százalékban gyerekközönség volt. Volt, aki az óvó nénitől azt kérdezte, hogy levegye-e a cipőjét, mások a két felvonás közt kiabálva követelték: Kez-dőd-jön! A felgördülő függöny lecsendesítette őket.
Délmagyarország
2009.02.07.
Gonda Zsuzsanna
