03.20.: Magyarországi bemutató!

Kalózkaland – az angol ősmusical

Szeged – Varró Dániel fordításában magyarországi bemutatóként állítja színpadra Almási-Tóth András Gilbert és Sullivan operettjét, a Kalózkalandot a Szegedi Nemzeti Színházban. A rendező azt ígéri: a Monthy Pyton abszurd stílusára emlékeztető ősmusicalben nem lesz kifacsarás, szex és altesti poén, szórakoztató, jópofa estét szeretne adni a közönségnek.
– A Sullivan-operettek akkor keletkeztek, amikor az Osztrák–Magyar Monarchiában is virágzott az operett. Angliában hihetetlenül népszerűek voltak, de akkoriban még nem volt olyan átjárás a különböző nyelvterületek színházai között, mint manapság. Magyarországon mindig Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és a többiek darabjai jelentették az operettet, a műfaj angol változata nem vált ismertté, népszerűvé. A monarchiabelinek pedig semmi köze az angol operetthez – mondja a péntektől látható Kalózkaland rendezője, Almási-Tóth András, a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője.

Gilbert és Sullivan darabjait a hetvenes-nyolcvanas években újrafelfedezte a Broadway. A Kalózkaland 1989-es New York-i bemutatója – The Pirates of Penzance címmel játszották a darabot – óriási sikert aratott, a produkció 787 előadást ért meg. Később filmet is forgattak belőle Kevin Kline főszereplésével.
– Ma Magyarországon ugyanolyan népszerűek a musicalek, mint a nyolcvanas években Amerikában, amikor ott a csapból is ez folyt. Szegeden már csak a szabadtéri miatt is nagy hagyománya van a műfajnak, és komoly rajongótábora alakult ki, ezért is gondolom, hogy sikerre van ítélve a Kalózkaland, hiszen ez valójában az ősmusical – állítja a rendező, aki szerint a produkció sokféle nézői ízlésnek megfelelhet. Több szerep kifejezetten operai igényű, de a muzsika könnyed és humoros. Az operarajongóknak azért is kalandot jelenthet, mert teli van operai idézettel, stílusparódiával. Mozart, Verdi, Rossini és Offenbach operáinak motívumai humorosan átfogalmazva fedezhetők fel benne. A szerelmi duettben madrigálparódiát kapunk, a bosszúkettős pedig olyan, mintha egy Verdi-opera duettjének átiratát hallanánk. Az operettkedvelőknek azért lehet érdekes, mert operettszerűen fülbemászó a muzsika.

Telitalálat a Varró-fordítás

A rendező úgy véli: Varró Dániel magyar szövegkönyve zseniális, mert megoldhatatlannak tűnő dolgokat sikerült roppant szellemesen megoldania. Hihetetlenül könnyed és humoros, szójátékokkal teli verseket írt. – Ha nem lenne egy ilyen fordítónk, akkor ez a bemutató sem jöhetett volna létre. Míg a magyar operettek slágereiben a szöveg többnyire nem annyira domináns, inkább a melódia hat, a Kalózkalandban fontos a nyelvi humor. Nem véletlenül szerepel úgy a plakátokon: Gilbert és Sullivan operettje, hiszen a szöveg egyenrangú a muzsikával – hangsúlyozza Almási-Tóth András.

– Nem olyan líraiak a dalok, mint a magyar operettekben, hiszen az ironikus nyelvi humor sokszor fontosabb a melódiánál. Olyan az egész, mint egy hatalmas pamflet. Az alapszituáció is nagyon vicces: a huszonegy éves kalózinas, Frederic megválik a kalózoktól. Már az is tévedés, ahogyan kalóz lett: félrehallották az angol pirates és a pilot szót. A magyar fordításban Varró Dani ezt a kalóz és a kalauz szópárral oldotta meg. Kiderül, hogy Frederic mégsem tud megválni a csapattól, mert szökőévben, február 29-én született, így nem huszonegy, csak ötéves.

Ez a „fárasztó”, abszurd angol humor jellemzi a darabot. Néhány éve nagy siker volt Szegeden a Gyalog galopp, ahhoz hasonlítanám a Kalózkaland világát – fogalmaz Almási-Tóth.

A magyarországi bemutatónak számító szegedi produkcióban többnyire operisták éneklik a szerepeket, amelyeket akár énekelni tudó színészek is játszhatnának.

– A próbák kezdetén hamar felfedezték, hogy mivel gyorsan megbirkóznak a fülbemászó, könnyed zenével, felszabadíthatják színészi energiáikat is. Vajda Júliáról régóta tudjuk, hogy kész a bolondozásra, de most a többiekről, Kelemen Zoltánról, Réti Attiláról, Cseh Antalról is kiderült, hogy remek humoruk van, az abszurd, rajzfilmes világhoz tudják igazítani a játékukat. Kiegészülve Poroszlay Kristóf és Bánvölgyi Tamás izgalmas párosával igazi „rajzfilmszínészet” van a színpadon – értékel a rendező.

Délmagyarország
2009.03.19.