… a színházi világnapon…

A válság a színházi világnapon is téma

A színházi világnapot ünnepelve pénteken beszélgetésekkel, közönségtalálkozókkal, szakmai programokkal várják az érdeklődőket a fővárosi és vidéki teátrumok. A ma esti előadások előtt hagyományosan felolvassák az ünnep üzenetét, amelyben a válságról is szó esik.

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik e napot. A színházi világnap üzenetét minden évben egy-egy neves színházi szakember, az idén Augusto Boal brazil drámaíró fogalmazta meg.

Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Hagyományosan ezen a napon tartja a MASZK Országos Színészegyesület ünnepi gálaestjét Budapesten, mely díjátadóval zárul.

A színházi világnapon az előadások előtt Magyarországon is felolvassák az ünnep ez évi üzenetét. A Nemzetközi Színházi Intézet a brazil Augusto Boal drámaírót, rendezőt, elméleti szakembert kérte fel, hogy a színházak számára írjon köszöntőt a világnapra.

Az alkotó többek között arról elmélkedik, hogy múlt év szeptemberében egy váratlan „színházi meglepetés” csapott le ránk: „azt képzeltük, hogy biztonságos világban élünk, és bár távoli, vad tájakon háborúk, népirtások, vérengzések tombolnak, embereket kínoznak, mi biztonságban élünk, pénzünket tekintélyes bankokban helyeztük el, vagy becsületes brókerre bíztuk; aztán azt akarták elhitetni velünk, hogy ez a pénz nem is létezett, hogy csak néhány, egyáltalán nem virtuális, de nem is megbízható vagy tiszteletreméltó közgazdász siralmas, virtuális agyszüleménye volt. Ez rossz színház, sötét cselszövés, amelyben néhányan sokat nyertek, és sokan mindent elvesztettek. A gazdag országok politikusai titkos megbeszéléseket tartottak, és csodatévő megoldásokkal álltak elő. Mi, a nézők, az áldozatok, az erkély utolsó soraiba szorultunk.”

Boal arra bíztatja nézőket, hogy nézzék meg az előadást, és amikor hazatérnek, játsszák el a saját darabjukat, és vegyék észre azt, ami kiböki a szemük, de soha nem látták meg. A színház nem esemény, hanem életmód! „Mindannyian színészek vagyunk: állampolgárnak lenni annyit jelent, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy társadalomban élünk, hanem megváltoztatjuk azt”- zárja köszöntőjét.
fn.hu
2009.03.27.