Búcsú Réti Csabától

„Szerencsés és boldog embernek érzem magam, mivel azt csinálhattam, amit nagyon szerettem. Az éneklés, a muzsikálás hozadéka öröm és művészi élmény volt számomra, és talán ebből az élményből másoknak is át tudtam sugározni.” Így vallott önmagáról, pályájáról Réti Csaba, a szegedi operatársulat nagy korszakainak vezető lírai tenorja, egyik legelismertebb művésze. Amikor a veszteség szomorúságával felidézzük alakját, megerősíthetjük: nagyon sok meghatározó élményt kaptunk előadásai révén. 

Utólag számba véve művészi életművének puszta számadatai is megragadóak: félszáz nagyobb és mintegy másfélszáz kisebb szerepben lépett színpadra, közel ötven oratóriumban a koncertpódiumra. Volt évad, melyben majdnem száz előadása volt a szegedi teátrumban. 

Főszerepekben, többek között a Varázsfuvola Taminójaként, a Rigoletto Hercegeként vendégszerepelt az Állami Operaházban, művészetét jelentős elismerések, kitüntetések kísérték. Közben megmaradt minden sztár-allűrtől mentes, önzetlen és segítőkész kollégának, pályáját komoly hivatástudattal járó, ugyanakkor mindig derűs, nagyon szeretetreméltó embernek. 

Sok-sok főszerep remek megformálása után, aktív pályafutása vége felé is kaptunk tőle torokszorítóan szép élményeket. Megilletődötten hallgattuk Lenszkijét, Edgardóját. Visszavonulásakor egyszerre bánkódtunk, illetve csodáltuk bölcsességét, amikor nem lemondó pesszimizmussal, nem megjátszott optimizmussal, hanem az egyéniségéből folyamatosan áradó derűvel meghozta a színpadtól való elszakadás nehéz döntését. Így nyilatkozott erről: „A színház kitöltötte életemet, az éneklést hiányérzet nélkül, boldogan hagytam abba, időben, hatvanéves koromban. Úgy éreztem, egy tenorista ezután már ne énekeljen szerelmes szerepkörben. Élvezettel hallgatom a tehetséges fiatalokat, és nosztalgiával gondolok vissza saját ifjúságomra.”

A színházat, mely kitöltötte az életét, most megrendülés, bánat tölti be. Bár a sok kolléga, barát, tisztelő búcsúzik is tőle 15-én, szerdán 3 órakor a belvárosi temetőben, emléke örökre megmarad a Szegedi Nemzeti Színház történetének legszebb lapjain, a pályatársak szívében és a szegedi operakedvelő közönség tiszteletteljes emlékezetében.

Gyüdi Sándor