Balta a fejbe – avagy…

…a pénz továbbra sem boldogít

,,Ősz haj, középen baltával elválasztva.” – Bár a célszerszám nem került elő, kiadós vérfürdőt láthatunk kortárs drámaírónk Lőrinczy Attila művének színpadi előadásában, melyet Tasnádi Csaba prezentál a Szegedi Kisszínház közönségének.
A színdarabot nagy sikerrel játsszák április 17. –óta, a sajátosan létrehozott nézőteret ez alkalommal is megtöltötték a szombat esti színház-lázban égő kulturális fogyasztók. Előzetes információim alapján, ismét egy közönséget megosztó alkotásra szólt a jegyünk, azonban a többszöri visszatapsolásból következtetve, ez esetben a nézőtéren és a főszereplőn kívül, semmi sem szakadt ketté.

Ő viszont nagyon is, bár rendesen kivívta maga ellen a sorsot…

A shakespeare – i ihletésű tragikomédia egy újgazdag család gyászát dolgozza fel, melyet mindenki sajátosan él meg. A főszereplő Richárd – Barnák László alakításában – kábítószerekhez, alkoholhoz és egyéb bevett problémamegoldó eszközökhöz fordul vigaszért, bár valószínűleg édesapja halála nélkül is ezt az utat választaná. A klasszikus nagyvárosi ,,elidegenedés- kiábrándulás toposz” az ő személyiségében jelenik meg legjobban, minimális empátiát sem tapasztalunk nála, bár még csak egy gyerek, akinek semmi célja nincs az életben. Legjobb barátja Buci a külvárosi suttyó figuráját testesíti meg kitűnő színészi játékban, melyet Egger Géza tár elénk. Folyamatosan manipulálja Ricsit, akit amúgy sem lenne nehéz belevinni a rosszba, ugyanakkor többször is elárulja, megszegve ezzel vérszerződésüket. Az édesanyát Szilágyi Annamária alakítja, aki annyira szeretne jó szülő lenni, hogy azért sem sikerül neki. Apika figurája egyedülálló, Schangler Andrástól kapjuk a legtöbb kellemes pillanatot, melyek nevetésre ingerlik a nézőket. Felesége Anyika az ,,anti-nagymama” alakját testesíti meg, bár még mindig Fekete Gizi karakterében vélhetjük felfedezni a legtöbb pozitív emberi vonást. Kismargó ,,az ártatlan gyermek” –lenne, bár ebben a darabban még ő sem normális. Poénként él meg egy gyilkosságot, fegyvert fog az anyjára, Varga Dorottya és Vass Viktória színpadi játékában hüledezhetünk el karakterét látva.

Anna és Csajszi a modern magyar kozmopolita nőket testesítik meg, alakjukat Gubík Ági és Márkus Melinda keltik életre. Bár nehéz lenne megállapítani, hogy ki az igazi gonosz, Bitó és Szenes a hivatalos főkolomposok. Pataki Ferenc és Járai Máté két ügyefogyott gengsztert alakít, akik gyilkolnak, rabolnak – mégis a legviccesebb figurák a darabban. Kiválóan tartanak görbe tükröt hazánk ,,önjelölt maffiózóinak” néhányszor láttatják hogy ők is emberek, a lúzerebb fajtából. És mindezek ellenére mégis Bitó az, aki tud szeretni, barátja elvesztését kegyetlenül megbosszulja.

Egy igazi Shakespeare – adaptációhoz méltóan az édesapa szelleme is feljön a holtak világából Székhelyi József testében, bár fiát nem tudja megmenteni maga ellen kivívott sorsától.

A Balta a fejbe legfőbb sajátossága a nyelvezete, ez a tényező teszi komikussá a tragikus cselekményt. A magasztos, fennkölt klasszikus színháznyelv és a trágár külvárosi szleng keveredése mosolyt csalt arcunkra a kiváló színészi alakításoknak köszönhetően.

Témáját tekintve Spiró György: Csirkefej című drámájához köthető a mű, -az egymás iránti közömbösség, ok nélküli gyűlölködés, családon belüli viszálykodás- ábrázolása életszerűen reflektál korunk kiábrándult életszemléletére. Míg Spiró drámájában a szegénység okolható a szereplők viselkedéséért, Lőrinczy figurái nem szenvednek hiányt anyagi javakban sem. Külföldre járnak nyaralni, menő autókkal mászkálnak, mégsem boldogok. Folyamatosan hazudnak egymásnak, miközben próbálják fenntartani a ,,tökéletes család” látszatát.

A dráma tetőpontján persze mindez megdől. Elkezdenek peregni az események, mi nézők csak kapkodjuk a fejünket. Egy ,,tarantinós” mészárlás itt, egy szívszorító monológ ott, függöny le, taps…

…Taps. Taps. Taps.

epresso.hu
2009.04.28.
Sápi László