Adriana visszatér

Adam Diegel újra a szegedi színpadon

Igazi évadvégi csattanóként újra műsorra tűzi a Szegedi Nemzeti Színház a tavalyi szezon és a Mezzo Operafesztivál sikerdarabját, az Adriana Lecouvreur című Cilea-operát. Május 20-tól 23-ig, négy napon át folyamatosan változó szereplőgárda ígér négy felejthetetlen estét. A darabról Pál Tamással, a színház I. karmesterével beszélgettünk.

„Az Adriana egy rendkívül szép darab, és hogy mégis beszélnünk kell róla, az azért van, mert az egész magyar operaszerető közönség keveset tud róla. Ez a tény részint a véletlennek és a darab bizonyos furcsa sajátosságainak köszönhető, hiszen értékeit tekintve – szépsége és dramaturgiai kidolgozottsága alapján – szerepelhetne akár a puccinik és a verdik között is” – jellemzi a darabot Pál Tamás, aki Philippe de Chalendarral felváltva dirigálja majd az Adrianát. Annak, hogy eddig nem játszották eleget, több oka van. Egyrészt: az „Adriana Lecouvreur” nem olyan vonzó cím, amelyre a közönség bejönne a színházba. A szerző, Francesco Cilea ugyancsak nem túl ismert, mert hasonlóan két kortársához, Pietro Mascagnihoz és Ruggiero Leoncavallóhoz, úgynevezett egyműves szerző. Bár írt több operát, igazából ez az egy műve bizonyult maradandónak – magyarázza a karmester. A másik két szerzőnek – akik egyébként kitűnő gyakorló zenészek voltak – egyrészt jó volt az indíttatása, másrészt műveiknek lakonikus címe, valamint témájuk egyszerűsége, közérthetősége hozta meg az ismertséget. Cilea témái is nagyon érdekesek, de szövevényes politikai és szerelmi cselszövést felvonultató darabja nem hatott olyan gyorsan és egyértelműen, mint kortársai – tudtuk meg Pál Tamástól. „Mivel azonban egy nagyon értékes operáról van szó, örülünk annak, hogy ezzel a felújítással itt Szegeden lépéseket tehetünk abba az irányba, hogy ez a nagyon szép darab maradandóan része legyen a magyar operarepertoárnak” – fejezi ki reményeit a karmester.

A darabbal visszatér Maurizio szerepében az amerikai tenor, a Toscából is ismert Adam Diegel is, illetve László Boldizsárt – aki alig hagyja abba a Faust elkárhozásának főszerepét – is viszontláthatjuk a színpadon. Adriana Lecouvreurt pedig – Adam Diegelhez hasonlóan – a szintén a Mezzo Operaversenyen is éneklő Kristin Sampson, illetve Kónya Krisztina énekli.

„Adam Diegel ahhoz a fiatal amerikai énekesnemzedékhez tartozik, akik pontosan tudják, hogy a szép hang egy adottság, az adottság pedig egy olyan kapu, amin be lehet lépni, de utána ott a sötétség: ha nem tudná a szakmát nagyszerűen, akkor a tehetség magában nem lenne elég” – mondja az amerikai énekesről Pál Tamás, és hozzáteszi: Adam Diegel rendkívül intelligens, hallatlan magas fokon tudja a darabot, nemcsak a saját szerepét, rálát a drámai problémákra, kitűnően tud együttműködni a rendezővel, partnerekkel, karmesterekkel. „Biztos vagyok benne, hogy komoly nemzetközi karrier előtt áll” – összegez a karmester. A darab további érdekessége, hogy a főszereplők között vannak kedves új tagok, felfedezettek, mint Érsek Dóra, vagy László Boldizsár. A régi tagok közül Kelemen Zoltán hatalmas sikerrel szerepel, és a kisebb szerepekben is olyan nagy régi énekeseket hallhatunk, mint Vajda Júlia és Szonda Éva, Gábor Géza és Altorjay Tamás.

Pál Tamás azt is elmondja, dirigálás szempontjából is nagyon hálás darab az Adriana. „Azonfelül, hogy egy karmesternek mindig nagyon jó érzés ennyire melodikus művet dirigálni, Cilea ebbe a darabba még olyan szimfonikus, azaz csak a zenekart és a karmestert érintő közjátékokat, előjátékokat is beleszőtt, ami számunkra is alkalom, hogy a darabbal kapcsolatos érzelmeinket, mondanivalónkat kifejezzük” – árulja el.

A szerepek folytonos változása egy mindennapos, de nem automatikus feladatot ad a karmesternek is: „A szakma egyik gyönyörűsége, hogy különböző személyiségekkel hangolódunk össze estéről estére, hogy minden ugyanaz, és mégis minden egy kicsit más” – vall munkája érdekességéről Pál Tamás.

szegedma.hu
2009.05.15.
Arany Mihály