Újratöltve: virtureális színház

„A hal a zacskóban” című darab rendezése után újabb produkcióval jelentkezett Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház színésze, aki most a balett-termet varázsolta stúdiószínházzá. Az április 20-án debütált „A rejtőzök” címet viselő virtureális játékot ismét Deme Lászlóval írták.

A fiatalok hétköznapjait, emberi kapcsolatait alapvetően meghatározza az a fajta számítógépes, virtuális valóság, amelyben naponta órákat töltenek. Hogyan tudnak a számítógépfüggők egymással, szüleikkel, barátaikkal, tanáraikkal kapcsolatot létesíteni, amikor a virtuális térben való mozgás helyettesíteni igyekszik a valós világ viszonyait – ezt a témát fejtegeti a darab. „A főszereplő srác, Sean – vagy ahogyan a számítógépes játékokban nevezi magát: Fonzy – a virtuális világban sokkal inkább otthon érzi magát, mint a valós családjában, ahonnan – megelégelve a számítógépes őrületet – a szülők főiskolára küldik, hogy azt a sok energiát és pénzt, amit húsz éven keresztül belefektettek, valamilyen módon kamatoztathassák” – meséli a történetét Barnák László. Sean új embereket ismer meg, azonban nem tud elszakadni a számítógépes világtól, és megpróbálja új barátait úgy használni, irányítani, mintha az egyik játékának részesei lennének, ebből pedig természetesen konfliktusok adódnak.

„Arra kerestünk helyzeteket, hogy hol tudnánk ütköztetni a valós és a virtuális világot. Meghatározó a darabban a számítógépes játékok azon tulajdonsága is, hogy ha az ember hibázik, mindig kap egy újabb lehetőséget, visszaléphet, újrakezdhet egy pályát, míg a valóságban ez nem így van” – magyarázza Barnák László.

„Ami nagyon aktuális téma a világban, és amivel foglalkozik a tudomány és a média, annak ott van a helye a színházban is. Akkor vagyunk ’naprakészek’, akkor tudunk igazán kortárs színházat csinálni, ha a jelen problémáit visszük a színpadra” – vallja a rendező. Barnák László lapunknak azt is elmondta, bátorítólag hat rá, hogy mind a teret adó színház, mind pedig a színészek részéről ismét bizalmat kapott az új darabhoz.

A jelen problémáit feldolgozó darabok rendszeresen – és valljuk be: nem egyszer jogosan – válnak erős kritika céltábláivá. Ennek okai számosak, csak egyet említve, a „túl (poszt)modern” kontextus nem egyszer felhatalmazássá válik arra, hogy írók és rendezők öncélú „művészi” kísérletezésévé váljanak a produkciók. Barnák László és Deme László eddigi két darabjának pontosan az az egyik nagy érdeme, hogy következetes történetvezetéssel egésszé formált világok hétköznapi filozófiai problémáit képesek úgy elmondani, hogy közben a darab nem válik sem didaktikussá, sem öncélú, erőltetett mondanivalót felmutató kísérletezéssé. A jól átgondolt szerkesztésnek köszönhetően helyet kapnak zseniálisan felépített poénok, melyekkel megtanulunk önmagunkon, számítógépes „szellemvilágunk” szánalmasságán is nevetni. Fonzy virtureális világában felismerhetik a korabeli fiatalok saját problémáikat. A darab kettős – bizonyos értelemben már-már a Mátrixra emlékeztető – világának határai elmosódnak, hiszen a valóságnak is „egész jó a grafikája”, és Sean-Fonzy világértelmezésében a számítógépes játékok mintája szolgál alapul. Közben azonban egyre élesebbé válik a virtuális és valós világok közötti ellentmondás. Sean (Poroszlay Kristóf) a játéklogika kísérletező módszerével, próba-szerencse alapon járja végig új, főiskolás élete színtereit, és ennek megfelelően értelmezi és éli meg új kapcsolatait is. Kipróbál a „pályán” minden lehetséges utat, találgatva, melyik visz majd tovább. Kapcsolataiban – a homoszexuális Paullal (Lazók Mátyás), Laurennel (Erdélyi Tímea) és Judyval (Márkus Melinda) – is azért fut zsákutcába, mert a valóság nem ismeri a számítógépes játék „elrontottam – újratöltöm” logikáját. Megtévesztett barát, cserbenhagyott barátnők, elhanyagolt szülők (Fekete Gizi és Borovics Tamás) jelzik virtuálisan valós világjárását. Lelkes színészi játék, végletek között hullámzó, fordulatos cselekmény – a moderátor Mc Mode (Szívós László) rappes szövegei kommentálják a virtureális világ eseményeit, míg Sean virtuális és valós identitása végül mégis elkülönül: virtuális álmából pisztolylövések ébresztik a valóságra…

A darab április 20-án debütált, és a hónapban utoljára április 25-én, vasárnap 15 órától látható a Nagyszínház balett-termében.

szegedma.hu
2010.04.24.
Arany Mihály