Az örök Bajazzo

Szabó Miklós tenorista emléktáblát kapott egykori lakhelyén

Szabó Miklóst tizenkét évad kötötte a szegedi operatársulathoz, a legendás magyar operistát mégis ezer szál fűzi a Tisza-parti városhoz: 1989-ben, nyolcvanévesen még Altoum császárt énekelte a Turandotban. Deák Ferenc utcai, egykori lakhelyén tegnaptól emléktábla örökíti meg az énekest.

Amikor Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója leleplezte Lapis András domborművét, sok szegei előtt idéződtek meg régi operai esték a Nagyszínházból és a Szabadtériről. Szabó Miklós 1957 és 1969 között volt a társulat tagja, egyben állandó vendégművész a Dóm téri Játékokon: 1959-től több redezésben volt V. László megszemélyesítője Erkel Hunyadijában, később a Bánk bán Ottójaként is tapsolhatott neki a közönség. A székesfehérvári születésű művészt, aki 1941-től volt az Operaház magánénekese, a Bajazzók Beppójaként zárta szívébe a közönség, de repertoárja szerepek sokaságát ölelte föl. 68 operaszerepe mellett koncertpódiumon, népdal- és operetténekesként is hírnevet szerzett, emellett 25 opera és megszámlálhatatlan dal remek magyar szövegét készítette el. 1985-ben, a felújított szegedi Nagyszínház ünnepélyes megnyitásakor verssel emlékezett meg az itt töltött évekről: „Szeged Színháza, tűnt szerelmem, / nevedre száz rím kél szívemben, / símogató, szép izenet, / arról, hogy ott, a Tisza partján, / mennyi taps, mennyi fény suhant rám, / mert szerettél s szerettelek.” Szeged fényei ezentúl a Deák Ferenc utca 22. számú ház homlokzatán simogatják a felejthetetlen művész arcvonásait.

csongradmegye.hir6.ho
RP
2010.10.01.