A Szegedi Nemzeti Színház nyílt levele

Kedves Színigazgató Kollégánk!

Elemi csapás, járvány, háborús pusztítás, bármiféle katasztrófa estén, történjen is a világ akármelyik pontján, a színházak mindig is élen jártak a segítő akciók, jótékonysági kezdeményezések támogatásában; nyilván így van ez most is, amikor az egész ország megmozdult a vörösiszap-katasztrófa által sújtott honfitársaink megsegítésére. Az érintett települések a pusztulás nyomán nem csupán anyagiakban szenvednek hiányt: súlyos lelki terhet jelent, hogy az emberek lakókörnyezetüket, életük színterét vesztették el. A felnőttek életük munkájának eredményeit, a gyermekek a számukra kedves udvart, játszóteret látják megsemmisülve.

Jótékonysági előadásaink bevétele segítséget nyújt az anyagi újjáépítésben, de ebben a helyzetben az is rendkívül fontos, hogy az embereknek örömöt, a gyerekeknek kedves programot adjunk. Amikor a Veszprémi Petőfi Színház meghívta egy előadására a károsult gyerekeket, első gondolatunk az volt: milyen kár, hogy mi az érintett területtől 350 km-re vagyunk, túl hosszú utat kellene megtenni az egy-két órás előadás megtekintéséért ahhoz, hogy megérje a fáradságot. Hamar rájöttünk, hogy a dolog éppen fordítva áll: a távoli színházi előadás köré egész napos, tartalmas kirándulás szervezhető városunk más szíves segítői jóvoltából. Meg is találtuk az áldozatkész partnereket, így a reggel induló látogatóinkat már Szeged határában ebéddel várja egy halászcsárda, ebéd után – a színházlátogatás előtt – városnézés lesz. Dickens Karácsonyi éneke után a kis nézők bepillanthatnak a kulisszák mögé és felfedezhetik, hogyan is működik, milyen trükkök árán születik meg az előadás, amit éppen megcsodáltak. A gyerekek szimbolikusan átveszik a Szegeden gyűjtött karácsonyi ajándékokat, egy cégtől a visszaútra uzsonnacsomagot kapnak – tehát a színházi élményen túl eljutnak egy távoli városba, sokszínű programot kapnak, találkoznak azokkal, akik együtt éreznek velük, közvetlenül érezhetik a szeretetüket. Minderre nagy szükségük van a katasztrófa nyomán kiüresedett világukban.
Tisztelettel javaslom minden magyar színháznak, legyen bármilyen távol Kolontártól, Devecsertől. Somlószárhegytől – sőt, minél messzebb van, annál inkább –, hogy hívja meg a gyerekeket, a családokat egy alkalmas előadására, városában a segítőket felkutatva és összefogva tegye ezt az alkalmat számukra emlékezetes kirándulássá. Jótékonysági akciónk biztosan akkor éri el leginkább a célját, ha az anyagi segítségen túl adjuk azt, aminek megteremtéséhez a leginkább értünk: nyújtsunk művészi élményt, kínáljunk gazdag programot.

Szíves üdvözlettel:

Gyüdi Sándor                     Juronics Tamás
főigazgató                    művészeti igazgató
Szegedi Nemzeti Színház       Szegedi Nemzeti Színház