HORGAS ESZTER – Full Tilt TANGO

 December 29. 19:00 Lemezbemutató koncert a Nagyszínházban

 "Full Tilt Tangó- azaz, tangó, teljes sebességgel. Fekete és piros, érzéki és szenvedélyes, véres és gyengéd, örült és mámorító.  Férfi és Nő tánca, játéka, egymásba bújócskázása.” – (Horgas Eszter)
 Horgas Eszter fuvolaművész újabb lemezzel lepi meg közönségét 2010 végén. Karácsonykor  kapható lesz  23. CDje , egy igazi tangó csemege.
 Ezek a tangók azonban nem hagyják magukat  beszorítani a hagyományos műfajokba, a tradicionális előadói stílusokba.  
Horgas Esztertől és muzsikus társaitól – Cseke Gábor zongora, szintetizátor, Hárs Viktor basszus, Gyenge Lajos dobok, ütőhangszerek, Meskó Ilona zongora, Dajka Krisztián gitár, Kurucz Krisztián gordonka, Gazda Bence hegedű, Milos Punisic harmonika –  a műfajok kavalkádját hallhatjuk  a most megjelenő lemezen. Astor Piazzolla argentin tangóin túl, a klasszikától a rockig teljes képet kaphatunk a zenei nyelv határok nélküli világáról. A vágytól a beteljesülésig lüktet a zene, a kilenc muzsikus, mintha ezer hangszeren mesélne közönségének. A CD az életünket akarja a maga sokszínűségében megmutatni, akár csak a tangó, mely a legimprovizatívabb tánc. A férfi vezet és a nő soha nem tudhatja, mi lesz a következő lépés. Lelkével, testével, minden figyelmével azt lesi, hogyan tud a másikba olvadni, és minden legapróbb mozdulatát, rezzenését követni.
Szegő András írta Horgas Eszterről:
„Hallgatom, amint játssza Piazzola csodálatos művének, a „Cafe 1930”-nak fuvolaszólamát. Egyszerre szenvedélyes és éteri, kihívó és szemérmes, vibráló és szende, provokáló és visszahúzódó. Olykor az érzéki szenvedély, a zabolátlan szabadság, a perzselő vágyak elbukó-diadalmas Carmen-je, olykor a harmónia, a tisztaság, az átszellemültség üdvözült Máriá-ja, és mindig Horgas Eszter. Napjaink egyik legeredetibb, legizgalmasabb előadóművésze, fuvolavirtuóza, egy műfaj megteremtője, létrehozója, beteljesítője, egyszemélyes képviselője, valami varázslat, hol két lábon földön járó, hol föld fölött lebegő tündére, mágusa, boszorkája. A zárt formákat tiszteletben tartva szabadon szárnyal, a szabadság mámorában alázatos és fegyelmezett, a rezignált, nosztalgikus hangulatban megtalálja az örök szépség, és szenvedély extázisát. Csupa lendület, csupa finomság, és csupa érzékiség. Minden taktusban meglepetés, biztonság, kacérság és tapintat. A tangó a lényeget sugallja, ami az örök játék férfi és nő között, ahol látszólag a macsó férfi dominál, ő vezet, ő irányit, ő akarata szerint történik minden, ám ez valójában csalóka illúzió, az áldozat kétségbeesett vergődése a csapdában, hiszen, ha láthatatlanul, hallhatatlanul is, de érzékelhetően ebben a kozmikus partiban – ezer szerencsénkre! – a nők mély, bölcs, bolondos elképzelései szerint folyik minden. Ez a fájón, szomorkásan felcsendülő fuvolahang élettel, erővel, szenvedéllyel telik meg a kackiásan pattogó, snájdig gitárhang mellett, mögött, alatt, fölött, azt behálózva, körülfonva, kiemelve, irányítva, amint tétje lesz az egésznek, amit kialakul a játék. Ez az, amivel ő mindig több lesz, mint akármely virtuóz partnere. Egy férfi legfeljebb képviselni tudja a nemét, a nő teljességgel vállalja is. A mennyei-démoni hangok mögött érzékelhetően ott az anya, ott a feleség, ott a tündér, ott a hárpia, ott a nő, aki egyébként zoknit párosít, virágot öntöz, csekket fizet be, flörtöl, odabújik, csacsog, mosolyog, dühöng, veszekszik. Az a teljesség, ami átsugárzik Horgas Eszter játékának minden egyes hangján, és egészén. Már nem is játék, hanem megnyilvánulása a létezésnek.Hallgatom, amint játssza a Fugata-t. Ezt a bitangul nehéz, rafinált Piazzola művet, ahol együtt van jelen a zeneirodalom talán legkötöttebb, legszabályosabb zenei formája, a fuga, és a szabadság, rögtönzés, a pillanatnyi invenció hatása. Ezt csak azok tudják így, ilyen buja fegyelmezettséggel eljátszani, akik lényükben hordozzák az örök-kettőség élményét és harmóniáját, akik egyszerre tudnak frivol dívák és odaadó társak, lobogó lázadók és alázatos kísérők lenni, akik teljességgel tudják élvezni az ünnepek szertelen ragyogását, és megtalálni méltóságukat a napi teendők tömkelegében. Ahogy egész pályája során lenyűgözött, hogy a hangszer irodalmát merőben megújító szólista miként tud olyan megbízható zenekari muzsikus is lenni, hogy ez a minden ízében diadalmas primadonna miként tud Nathalie Cole, vagy Kocsis Zoltán méltó kísérője, partnerévé válni, hogy Vivaldi tenger-muzsikájának vulkanikus életre hívója miként tudja Joseph Kozma világszép sanzonját, a Hulló falevelek-et olyan édes-bús, szívmelengető nosztalgiával megidézni, miként tud teljességgel odaadva magát a zenének józannak maradni. Tangót játszani.Hallgatom, amint játssza a műfaj talán legtitokzatosabb, legsodróbb, legmisztikusabb, ugyanakkor leginkább érzéki művét, a Libertango-t. Eszembe jut, hogy pár éve, egy Nők lapja napon, miközben mi Müller Péterrel beszélgettünk, a szünetekben Eszter eljátszott néhány számot. Ő néhány méterrel előttünk állt a mikrofonnál, és akkora nagy szél volt, hogy egy hangot sem hallottam játékából. Csak láttam hátulról, amint fuvolázik, és így is elbűvölt. Ahogyan nem is igazán játszott, hanem együtt létezett a zenével, mozgott, ringott, táncolt, és ezekből a gesztusokból a muzsika lényege áradt. Most hallgatom, és megbabonáz. Meddig tud, akar, mer elmenni ezzel az egyszerűnek, törékenynek tűnő kis keringő-dallammal! Olykor szinte haláltáncnak tűnik, máskor meg az élet teljessége, a szerelem beteljesülhetetlensége, és varázsa ragyog az egyre forrósodó, mind mámorosabb, majd mélybe zuhanó tangó-fantáziában…”