Szeged vendégei voltak az iszapkárosultak

Senki sem indult haza üres kézzel a tegnapi jótékonysági programról – a Szegedi Nemzeti Színház, a Baptista Szeretetszolgálat és a Pálma Reklámstúdió 250 kolontárit, devecserit, ajkait és nyirádit látott vendégül.

– Örülünk, persze örülünk, hogy itt lehetünk. De a hosszú úton az ember gondolatai… – kezdte elcsukló hangon Juhász Zoltánné, amikor arról kérdeztük, hogy érzik magukat. A Juhász család szomorú történetét az egész ország ismeri: egyéves kislányukat szakította ki az asszony karjaiból Kolontáron a vörösiszap ár. Juhász Zoltánnéval, férjével és három tündéri gyermekükkel tegnap a szegedi Fehértói Halászcsárdában beszélgettünk, ahová 250 kolontárival, devecserivel, ajkaival és nyirádival érkeztek a Szegedi Nemzeti Színház, a Baptista Szeretetszolgálat és a Pálma Reklámstúdió meghívására. A jótékonysági program szervezőinek az volt a céljuk: ha csak néhány órára is, de örömöt lopjanak a szerencsétlenül járt családok életébe, kikapcsolódást nyújtsanak azoknak, akik hónapok óta önkéntesként segítenek nekik.
A Baptista Szeretetszolgálat öt buszt bérelt, ezekkel érkeztek tegnap délelőtt a családok a Fehértói Halászcsárdába. Frank Sándor mesterszakács még októberben felajánlotta, hogy óriásbográcsában halászlét főzne a kolontáriaknak és a devecserieknek, ám ez az ottani kaotikus helyzet miatt elmaradt. Tegnap bepótolták: a Szegedfish Kft. halaiból fehértói filézett vegyes halászlé készült, ezen kívül szegedi gulyáslevessel, házi túrós csuszával és túrós palacsintával kínálták a megjelenteket.

Cipősdobozok a buszon

Míg a vendégek a színházban az előadást nézték, a szervezők elrejtették a buszokban a cipősdoboz-akcióban összegyűlt ajándékokat, és a családoknak szánt csomagokat. Tegnap senki sem ment haza üres kézzel: a nyirádi Nagycsaládosok Egyesülete nevében Molnárné Budai Angelika megajándékozta a nyolc gyermekét egyedül nevelő szőregi Mucsi Gabriellát és gyermekeit is, akiket a szervezők szintén vendégül láttak.

– Jólesik, hogy ilyen sokan próbálnak enyhíteni a fájdalmunkon. Voltunk kirándulni Budapesten, síelni Szlovákiában. Ott tudtam beszélni azokkal a mentősökkel, akik megtalálták Angyalkát. Megnyugvást jelentett a lelkemnek, de a történteket elfelejteni sohasem lehet – magyarázta komoran Juhász Zoltánné. Csak néha mosolyodott el, ha kislánya, Dóri huncutkodott bátyjával, Gergővel és nővérükkel, Renátával.

A gyerekek türelmetlenül várták már az ebédet, hogy ne unatkozzanak, papírt, tollat tettünk eléjük. Gergő lerajzolta a buszt, amellyel jöttek, kedvenc állatát, a pókot és egy takaros kis családi házat.

– Kolontáron és Devecseren most minden hófehér. Csak a házak falán húzódó vörös csík emlékeztet az októberi tragédiára – tudtuk meg Pavelcze Lászlótól, a Baptista Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatójától, aki a kezdetek óta a helyszínen segédkezett. Elmondta: Kolontár és Devecser már nincs lezárva, nincs rendőri ellenőrzés. Kitakarították az utcákat, már a szántóföldeken dolgoznak. A lakók az ügyvédekkel alkudoznak. Devecseren még áll a 270 vörösiszap áztatta épület, Kolontáron a 32-ből csak egy maradt.
Kétéves családi háza ment tönkre a tragédiában a devecseri Soós családnak, az új soron kapnak majd másikat. – Szerencsére a gyerekek és a feleségem nem volt otthon, amikor ez történt. Engem is úgy hívtak telefonon, hogy ébredjek, meneküljek – emlékezett vissza a családfő, Soós László, miközben a színház felé sétáltunk. A jótékonysági program következő állomása a teátrum volt, ahol a résztvevők a Karácsonyi ének című családi mesejátékot nézték meg. A darab osztatlan sikert aratott. A műsor után játékokat sorsoltak ki, amelyeket a Szegedi Kortárs Balett, a Szeged Beton VE és a Délmagyarország ajánlott fel.

Juhászék és Soósék sorszámát is kihúzták. A gyerkőcök csillogó szemmel szorongatták új szerzeményüket. – Legalább van mit a fa alá tenni – mondta keserédes mosollyal Soósné Pásztor Georgina. – Megpróbálunk valahogy jó hangulatot teremteni az albérletben. Talán sikerül is, de a régi életünk nagyon hiányzik…

2010.12.23.

Délmagyarország

Bobkó Anna