Macsók a fociöltözőben: siker a kisszínházban…

…a Sóska, sültkrumpli

Nem habkönnyű, de élvezetes szórakozás a Sóska, sültkrumpli a kisszínházban – Egressy Zoltán fociöltözőben játszódó ironikus tragikomédiájának szereplőit a szerzővel és a rendezővel együtt ünnepelte a közönség a pénteki premieren.
Kiszuperált olajoshordók, régi, rozsdás csövek, kiégett, szétkorhadt WC-ajtó, felszedett beton járdalapok – mintha egy lepukkant, elhagyott üzemben rendezték volna be a futball-játékvezetők öltözőjét, ahol Egressy Zoltán tragikomédiája játszódik. Az egyetlen öltözőpadot groteszk magasságúra növesztették, a szereplők – karakterüktől függően – felugranak, a hordóról lépnek fel rá; a mitugrász bíró erőlködik kicsit, majd felsegítik. Mira János egyszerű, mégis sokat eláruló, jelképesnek is mondható díszlete is főszereplője a produkciónak: jelzi azt az abszurdba hajló közeget, ahol a történet játszódik. Mert a foci csak kerettörténete Egressy darabjának, amely valójában egy süllyedő, lepusztult ország kisiklott életű, reménytelen figuráiról szól.

Az előadás rendezőjeként Ádám Tamás jól osztott szerepeket, és ezzel szinte meg is nyerte a csatát: három tökéletesen különböző karakter lép egymás után színpadra. Kárász Zénó alakítja Szappant, az első partjelzőt, aki valaha komoly bírói karrierről ábrándozott, ám álmai éppúgy szertefoszlottak, ahogy a házassága. Állása, pénze nincs, ha a két gyereke meglátogatja, süteményezni sem tudja meghívni őket. Rosszindulatú, irigy, a lyukas fogait nézegető, lomha, vénülő medve lett belőle, akiről látszik: egykor nagy vagány lehetett, szerették a nők, látott szebb napokat is. Kárász Zénó roppant hitelesen adja a nagy dumás, bunkó macsót, a mindenkivel taktikázó, sunyi kavarógépet.
Fekete ballonkabátban, visszafogottan játszva lép színre Kedvek Richárd Művész szerepében. A második partjelzőtől a Szomorúszájú elszerette álmai asszonyát, Mariannt, aki minden meccsnapon utánozhatatlan sóskát főzött neki ebédre sült krumplival. A pótolhatatlan veszteség feldolgozhatatlan traumának bizonyult számára, alkoholizmusba menekült, kisiklott az élete, néhány gyenge versre telik már csak a tehetségéből. Hab a tortán, hogy a játék végére slusszpoénként kiderült: a bírókolléga is kavart az asszonnyal, aki ráadásul az addig megbízható barátnak hitt Szappant is befűzte egy éjszakára.

Pataki Ferenc hátranyalt frizurával, Jávor-bajuszkával, két-háromszorosára pörgetett beszédtempóval adja Lacikámat, a FIFA-keretről ábrándozó, fiatal, idegesítően ambiciózus és nárcisztikus bírót, aki a továbblépést jelentő meccsre rigorózus alapossággal készül. Úgy érzi: karrierjében határ a csillagos ég – de legalábbis egy nagy, nemzetközi bajnoki meccs. Pataki megy legmesszebbre az abszurdban, ezért övé a legtöbb geg, poén, az ő játéka aratja a legnagyobb sikert.

Egressy sok szóviccel, anekdotával fűszerezve vázolja fel a három szereplő élettörténetét, vágyaikat, feladott álmaikat. A színpad előterébe szimbolikus, zöldellő kis oázist tettek tavacskával, a víztükörből kivehető valódi tükördarabbal. A lerohadt öltöző ellenpontjának tekinthető „vízparton" monológokban vall a három macsó félelmeiről, vágyairól. Az öltözőben játszódó három jelenetet a tétmérkőzés két félideje szakítja meg – ezt vetítéssel oldotta meg a rendező: a bíró és a két partjelző burleszkbe illő csocsómeccset vezetnek. Jókora fricska – több szempontból is.

Délmagyarország
2010.01.17.
Hollósi Zsolt