Anyegin – nagy orosz medvével

A legnépszerűbb repertoárdarabok közé tartozik az Anyegin, amit rendszeresen felújít a szegedi társulat. Ma este 7 órától Pál Tamás karmester új rendezésében, Gyüdi Sándor főigazgató vezényletével magyar nyelvű előadásban láthatja a közönség Csajkovszkij slágeroperáját a nagyszínházban.

– Olyan miliőben döntöttünk úgy, hogy egy orosz darabot, az Anyegint tűzzük műsorra, amikor sokféle kultúrán kívüli ok miatt az orosz művészetnek kicsit elfogyott nálunk a becsülete. Az emberek gyanakvók, mert a rendszerváltás előtt sokáig rájuk erőltették az orosz kultúrát, amely pedig, mint tudjuk, csodálatos. Különösen igaz ez a zenére – ezért komoly tartozásaink vannak ezen a téren. Erős formalizmus volt abban, ahogyan az orosz zenét korábban be kellett fogadnunk, én pedig mint Csajkovszkij-rajongó úgy gondoltam, ideje lenne megmutatni, miről is szól valójában az Anyegin. Mert az eddigi előadásokon sok probléma maradt a szőnyeg alá söpörve – fogalmaz Pál Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház első karmestere, aki a tavalyi Bohémélet-produkciója után most újabb opera színpadra állítására vállalkozott.

– Fontos kérdésekre szerettem volna választ kapni az előadással. Igaz-e, hogy Tatjana egy szenvelgő, mértéktelenül önsajnáló figura? Igaz-e, hogy Anyegin nem más, mint egy rezonőr, akinek szinte saját szerepe nincs is? A dada tényleg mellékszereplő? Mi köze Csajkovszkij operájának Puskin verses regényéhez? Hogy van köze, azt mindenki tudja, de én olvastam Csajkovszkij legőszintébb, mély gondolatait is arról, hogy miért választotta az Anyegint, mit gondolt az akkori idők operájáról, mit gondolt Wagnerről. Meggyőződésem, hogy az Anyegin előadása belesimult egy olyanfajta romantikába, amely az igazi tartalmat nem bontotta ki. Mi ezeket a problémákat úgy reméltük megoldani – ebben partner volt a társulat is; bízom benne, a közönség is fogékony lesz rá –, hogy határozottan megmásítottunk bizonyos dolgokat – mondja rendezői koncepciójáról Pál Tamás.

– Minden olyan fontos drámai vonalat érintetlenül hagytunk, ami a darab szempontjából döntő, sőt ezeket megerősítettük. Ám kerestünk egy olyan miliőt, ahol a cselekmény katartikus hatást tud kelteni. Nem szerettünk volna megállni ott, hogy a gyönyörű, nosztalgikus, szomorú zenét a történet illusztrációjaként szépen előadjuk – persze ez sem kevés –, hanem élő drámaként kívánjuk eljátszani az operát. Ezért kerestünk egy olyan közösséget, amely még valódi közösség: az orosz emigráció. Az első felvonásban ez a közeg jelenik meg, amely számára az orosz népzene, a nagy orosz együttesek ugyanazt jelentik, mint amit valaha Csajkovszkij számára jelentett. A mai Szentpétervárott a rang- és címkórság újból megvan, ez már kicsit napjaink celebjeinek manipulált világa, amelyben érzékenyek a pletykára, de érzéketlenek az emberségre.

Bár magyarul játsszák az operát, akadnak benne orosz és francia megszólalások is.

Régi kedvencek, új tehetségek

Azért is döntött a színház az Anyegin műsorra tűzése mellett, mert úgy találták, kitűnő énekesek állnak rendelkezésre az operához. A címszerepben Cseh Antal, majd Réti Attila mutatkozik be, Tatjanát Kónya Krisztina és a pályakezdő Horák Renáta alakítja. Lenszkij szerepében László Boldizsárt és Boncsér Gergelyt, Olgaként Gaál-Wéber Ildikót és Laczák Boglárkát hallhatja a közönség. Gremint az első két előadáson Altorjay Tamás énekli, január 23-án és 28-án pedig sztárvendégként fellép a milánói Scala ifjú basszusa, Bretz Gábor.

Délmagyarország
2011.01.21.