Shakespeare Makrancos hölgye Szegeden

William Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékát pénteken mutatják be a Szegedi Nemzeti Színházban; Kolos István rendező értelmezése szerint a darabbal ma az hangsúlyozható, hogy két ember egymásra találása milyen nehézségekbe ütközhet.

A rendező kiemelte: az egykori fő mondanivaló, hogy a férfiközpontú társadalom miként aláz meg egy nőt, mára idejétmúlttá vált, egy agresszív nő betörése egy agresszív férfi által már nem annyira érdekes.
“Sokkal aktuálisabb az a küzdelem, ami a párrá válás során megnyilvánul, a harc a másikkal, annak megélése, mit kell feladnia magából az embernek, meg tudja-e tartani az egyéniségét vagy elveszíti ebben a folyamatban” – fejtette ki Kolos István. Hozzáfűzte: a darab feladata a kérdésfeltevés, de a válaszokat már a nézőnek kell megtalálni, és attól függetlenül, hogy komolyak a kérdések, ez egy vígjáték, ami meg is marad annak.

Kolos István meggyőződését fejezte ki, hogy Shakespeare valamiféle módon több darabból gyúrta össze a történetet, és “ez az előadás is igyekszik ebből a kettősségből erényt kovácsolni”. A színpadon a Shakespeare-hagyományokhoz méltó stilizált teret rendeztek be, a nagyon egyszerű fehér díszletben, kiegészítő tárgyak sokasága nélkül a korhű ruhák és a színészi játék került a fókuszba.
Mint elmondta, viszonylag kevés idő állt rendelkezésre a színpadi próbára, ugyanis a szegedi színházban az utóbbi hetekben nagyon sok bemutató zajlott. A színészek a díszletet és a ruhákat csupán az elmúlt egy hétben látták együtt, így nagyon feszített volt a tempó.

A gazdag kereskedő idősebb lányának megszelídítésére vállalkozó Petruchiót alakító Borovics Tamás korábban az MTI-nek arról beszélt, a darab hol viccesen, hol komolyan azt mutatja meg a közönségnek, miként csiszolódik egymáshoz egy férfi és egy nő. A Katát játszó Danis Lídia klasszikus előadást ígért a nézőknek modern színészekkel. Mellettük a szegedi színház társulatának tagjait láthatja a közönség, köztük Székhelyi Józsefet, Erdélyi Timeát, Pataki Ferencet és Galkó Bencét.

MTI
2011.02.25.