Bodolay először rendez Csehovot

A Szegedi Nemzeti Színház drámai társulata Bodolay Géza rendezésében ma este 7 órától mutatja be Csehov Három nővérét a kisszínházban. A Moszkvába vágyódó Prozorov testvérek történetét Szegeden legutóbb 1998-ban láthatta a közönség. A lengyel és orosz irodalom iránti vonzódásáról ismert főrendező először állított színpadra Csehov-drámát.
– Kamaszkoromban Szentpéterváron mind a négy alapművét láttam, akkoriban irodalom iránt érdeklődő gyermekként még a szerzők kedvéért jártam színházba. Lenyűgözött. Jóval később az egyetemen Egri Péter, majd Elbert János, Osztovits Levente a főiskolán tanította nekünk Csehovot, s Ádám Ottónak, a mesterünknek Csehov-mániája is közismert volt. Színházrendezőnek csak azokhoz a színdarabokhoz van valódi köze, amelyekkel egy darabig együtt él, azaz: amiket megrendezhetett. Most jött el az ideje. Nem hiszem, hogy korábban kellett volna. „Véletlen" nincs – ezt az orosz irodalom összes klasszikusa tudja – mondja Bodolay Géza, akinek a Katona József Színház nemzetközi hírű Három nővér-előadását említem meghatározó élményként a 80-as évek végéről.

– Mikor ifjú rendezőként a szegedi Hamletre készülvén elmehettem 1987-ben Stuttgartba egy szemináriumra, igen büszke voltam a magyarországi Három nővér fesztiválsikerére a világszínházi találkozón. Jó volt érzékelni, hogy sok vitatható „korszerűség" közepette Balkay Gézáék, Bán Janiék, Básti Juliék az „igazi" Csehovot játsszák, óriási sikerrel. Napjainkban is dömping van: a Nemzetiben éppúgy látható a mű, mint Szatmárnémetiben. Nem gondolom, hogy bárminek jót tesz az erőlködés. Életemben másodszor, azzal szórakoztam hat hétig, hogy a szerző összes instrukcióját betartjuk. Ez már a múlt század hatvanas éveiben sem számított korszerű „rendezői" megközelítésnek, ám engem a „kor" éppen annyira érdekel, mint 111 éve Csehovot, azaz: sehogy – mondja a főrendező.

Különös hangsúlyt kapnak-e az előadásban a darab meghökkentően aktuális-áthallásos mondatai – például: mindenkinek dolgoznia kell? – Csak amekkorát a helyzet kíván. Csehov betegen és jókedvűen a világ végét várta, ezt utóbb bájos elemzők mókásan félreértették, de ettől még tény: a történet folyamán öt, azaz öt év telik el, megszületik két gyermek, de a Prozorov család környékén a kényszerítetteken kívül senki nem megy el dolgozni. Ezzel szemben szépeket és mulatságosakat beszélnek róla.

Irányok, tervek

A következő évad műsortervét most készíti a színház vezérkara, hangzott el a legutóbbi sajtótájékoztatón. Milyen irányba haladna a drámai tagozat? – kérdeztük a főrendezőtől. – A színház összes tagozata immár száztizenegy éve a Csehov által pontosan felrajzolt jövő felé halad. Jövőre vadromantikára vágyom, és hogy legyen cím is: Friedrich Schiller: A haramiák.

Kosztolányi Dezső 1922-es fordítását szokás klasszikusnak tekinteni, de mostanában gyakran valamelyik későbbi, modernebb fordítást választják a rendezők. – Kosztolányi németből fordította a darabot, lelkes filoszok a tucatnyi fordításból még azt is megtalálták, melyik volt a pontos német előkép. Értelemszerűen Kosztolányi „fordítását" én is összevetettem az eredeti orosszal. Valaha Gogol Revizorját éppen ide, Szegedre fordítottam újra, hasonló okokból – fogalmaz Bodolay Géza. Hogy mi a legizgalmasabb számára most Csehov darabjában? – Az emberek. S hogy éppen olyan mulatságosak és szerethetően reménytelenek, mint Moszkvában, Szibériában, Stuttgartban vagy Budapesten.

A Három nővér női főszerepeit gyakran bízzák érettebb színésznőkre, Szegeden viszont olyan fiatal tehetségek alakítják, akik hasonló korúak, mint amilyennek a szerepeket Csehov megírta. Olgaként Borsos Beátát, Másaként Gidró Katalint, Irinaként Erdélyi Tímeát láthatja a közönség, Natalját pedig Danis Lídia játssza. – Ha ezúttal a szerző eredeti intenciói érdekelnek a legjobban, miért éppen a címszereplő színésznőkre ne lenne ez érvényes? Amúgy elvben a szerzőnél mindenkinek öt évet kellene öregednie az előadás folyamán – mondja a főrendező, aki úgy véli, társulata épülése a Három nővérben látható lesz.

Délmagyarország
2011.04.08.
Hollósi Zsolt