Belebetegszik, ha Olgát játssza

A Három nővér Olgájaként láthatja a közönség ezen a héten a kisszínházban a Domján Edit-díjas Borsos Beátát, aki 2006 óta erősíti a szegedi társulatot. Szálkásszőrű törpetacskója, Muki a színháziak kedvence – olykor együtt is színpadra lépnek.
A szegedi társulat egyik legszerényebb színésze Borsos Beáta – tehetséggel eljátssza szerepeit, mást alig hallani róla. – A zalaegerszegi színház stúdiósaként nekem még azt tanították: alázatosnak kell lennünk, nem szabad sztárallűröket felvenni. Nem kell eladnunk magunkat, mert az elvégzett sok munka magától meghozza a gyümölcsét: a következő szerepet, szerződést. Az még egy másik színházi világ volt, más értékrenddel. A stúdiós időszakkal együtt 9 csodás évadot töltöttem Zalaegerszegen Halasi Imre igazgatása alatt. Biztonságban éreztem magam, sorra megtaláltak a jó szerepek, nem kellett nyomulni, helyezkedni, amit máig sem tanultam meg. Szerencsém volt, jól indult a pályám, rögtön főszerepeket kaptam. Paolo Magelli rendezésében Marikát játszottam a Liliomban. A Kurázsi mamával, amit Bagó Bertalan állított színpadra, a győri színházi fesztiválon megkaptam a 30 év alatti legjobb színésznő díját. Kőszegen Merő Bélával, Kecskeméten Bodolay Gézával csináltunk izgalmas színházat. Pogány Judittal, akivel nagyon megszerettük egymást, kétszer is játszhattam anya-lánya szerepet: egy Goldoni-darabban és a Tótékban. Voltak persze hullámvölgyek is, amikor kevés szerepet kaptam, de tudomásul vettem: ez a pálya hosszútávfutás – mondja Borsos Beáta, aki öt Veszprémben töltött évad után 2006 őszén szerződött Szegedre.
– Megszerettem a várost, jó a hangulata, ráadásul az elmúlt pár évben remek társulat jött össze. Szeretjük egymást, jó együtt játszani. Szeged sokkal élőbb, mint Zalaegerszeg, de nem olyan nyomasztó, mint Budapest, ahol nem szerettem élni – fogalmaz Beáta, akit nehéz lenne beskatulyázni: bulvárvígjátékban, groteszk komédiában éppúgy sikert arat, mint mélylélektani drámában.
– Ha sok drámai szerepet játszom, utána mindig valami könnyebbre vágyom; szeretem a zenés feladatokat, noha nem a legnagyobb erősségem az éneklés. A Három nővérben most az a legnehezebb, hogy a drámai helyzetek humorát megtaláljuk. Szeretem az előadást, de valahogy a szervezetem tiltakozik a szerep ellen. Olga belesodródik élethelyzetekbe, önkéntelenül is feláldozza magát azzal, hogy elvállalja a gimnázium igazgatását. Nyomasztó tud lenni, ha a színész magánemberként úgy érzi, ő is ugyanabban a cipőben jár, mint az eljátszandó figura. Skizofrén helyzet. Én is családot szeretnék, normális párkapcsolatot, és ha úgy adódik, gyereket szeretnék szülni. Akárcsak Olga Csehovnál. Talán ez ellen tiltakozik a szervezetem azzal, hogy amióta elkezdtük próbálni, állandóan betegségekkel küzdök, holott előtte egész télen semmi bajom nem volt – meséli Beáta, aki az interjúra is Mukival, hétéves szálkásszőrű törpetacskójával érkezik. Az intelligens kutyus három hónapos korától él vele; megtanulta a színházi etikettet. Ha nincs más dolga, csendben várja gazdiját az öltözőben. Két éve azonban Bodolay Géza szerepet osztott rá a Pornográfiában. Kiderült: kivételes színpadi érzékkel rendelkezik. Ebben az évadban már két Bodolay-produkcióban is játszik. Igazi színházi kutya, még az operapróbákat is élvezettel nézi végig.

Kutyasétáltatásból fogda

Beáta az édesanyjával élő öreg beagle-jét és Mukit néhány éve elvitte sétálni Zalaegerszegen. Egy parkban levette róluk a pórázt, jöttek a közterület-felügyelők, megbüntették. Nem tudta magát igazolni, mert a kutyazacskón kívül semmi nem volt nála, ezért kihívták a rendőröket, akik előállították. – Elvették a cipőfűzőmet, az övemet, az ékszereimet, és elég durván viselkedtek. Kiakadtak, amikor csak nevettem a képtelen helyzeten. Azt mondták, majd ők elveszik a kedvemet. Nem engedték, hogy telefonáljak, nem vették fel az adataimat, februárban két órára fűtetlen zárkába zártak. Végül megbírságoltak 30 ezer forintra, amit nem tudtam kifizetni, ezért le kellett volna dolgoznom. Meg is jelentem gumicsizmában parkot takarítani, ám azon a héten végig szakadt az eső, így nem tudtam teljesíteni a közmunkát, és vissza kellett jönnöm Szegedre próbálni. Végül kaptam a bíróságtól egy értesítést: vonuljak be a börtönbe leülni a büntetést. Akkor már előadásaim voltak, ezért inkább összeszedtem a pénzt, és befizettem a büntetést. Azóta is bántja az igazságérzetemet, hogy idáig fajulhat egy ártatlan kutyasétáltatás Magyarországon – meséli Beáta, aki azóta örül, ha nem lát rendőrt, és mindennél jobban gyűlöli az értelmetlen bürokráciát.

Délmagyarország
2011.05.04.
Hollósi Zsolt