November 12-én huszonötödször!

Király Levente és Fekete Gizi az elmúlt évadban hangos sikerrel játszotta Görgey Gábor darabját, a Mikszáth különös házasságát. Az idei évadban folytatódhat a  sikerszéria: november 12-től (immáron huszonötödször) ismét színre kerül két nagyszerű művészünk jutalomjátéka. 

Felidézzük a Délmagyarország bemutatóról készült írását:

Kétszemélyes jutalomjáték: nagy siker a Mikszáth különös házassága

Megható, ugyanakkor derűs és finoman nosztalgikus előadás a
kisszínházban Sándor János rendezésében a Mikszáth különös házassága.
Nem a legmodernebb színház, de igazi, szerethető és lebilincselő. Két
nagy színész katartikus jutalomjátéka.
Indításként Vágó Pál szegedi nagy árvizet ábrázoló nevezetes festményét
vetítik a kisszínház nézőterét leválasztó, háttérként szolgáló fehér
függönyre, míg a színpadon néhány jellegzetes korabeli bútorral idézik
fel Mikszáthék otthonát. Intim közelségben, a játékteret szinte körbeülő
nézőktől karnyújtásnyira zajlik az előadás. A nagy írót alakító Király
Levente hófehér öltönyben, kalapban, utazótáskával érkezik, a feleségét
játszó Fekete Gizi ősz parókában is fiatalos tartással ül az
íróasztalnál. Az egyszerűségével ható díszlet és az elegáns jelmezek
Molnár Zsuzsa tervezői ízlését dicsérik.

Két év kihagyás után teljes fegyverzetben, megfiatalodva tért vissza a
színpadra Király Levente. A Nemzet Színésze láthatóan élvezi, hogy
betegségéből felépülve újra játszhat; ráadásul formátumához méltó
feladatot kapott: a palóc írófejedelmet sok színnel, ízzel, humorral,
kedélyesen kelti életre. Jó látni, amilyen természetességgel belelapoz a
Pesti Hírlapba, ahogy a szivart megízleli, rágyújt, és élvezettel
pöfékel. Ezek apró gesztusok, mégis lemérhető rajtuk a színész
tehetsége. A szerző, Görgey Gábor Mikszáth figurájával saját írói ars
poeticáját is elmondatja a darabban. Király Levente ezeket a filozofikus
gondolatokat is olyan életszerűen tudja megszólaltatni, hogy nem hatnak
papírízű szentenciáknak.

A produkció rendezője, Sándor JánosFekete Gizire bízta Mauks Ilona
szerepét, így a közönség két szeretett, nagy színésze régen várt
színpadi találkozásának, parádés jutalomjátékának lehet tanúja. Fekete
Gizi bölcs, érzékeny asszonynak mutatja Mikszáth feleségét, akinek
lehet, hogy időnként meggyűlik a baja a grammatikával, de a
helyesírásnál fontosabb ügyekben, az élet nagy dolgaiban tévedhetetlen.

Sándor János finoman nosztalgikusra hangolta a produkciót.
Jelzésszerűen, szinte a távolból hallatszik csak a klasszikus
Strauss-keringő, a Wiener Blut, de ennyi is elég ahhoz, hogy a szerző
elképzelései szerint a játék jelenidejéből visszarévedjünk az egykori
bálba, ahol a fiatal Ilona és Kálmán első keringőjét táncolja. A darab
gyakori idősíkváltásait sikerült jól megoldani, működik a dramaturgiai
ötlet: a memoárjain dolgozó felesége munkájába évődve bele-beleszól
Mikszáth, közben felidéződnek a régi emlékek, kibontakozik kétszer
megkötött, különös házasságuk, szerelmük, egész életük, sőt a háttérben a
korszak történelme, több jellegzetes figurája is felsejlik. A
színháztörténészként is elismert rendező ügyesen beleszőtte a darabba
Mikszáth szegedi éveit a nagy árvízzel, a Szegedi Naplóval, a korabeli
színházi élettel, így még inkább kötődik a városhoz az előadás.

A premieren méltán ünnepelte a publikum a parádésan játszó színészeket, a
rendezőt és a szerzőt is. Katartikus előadás – színházbarátoknak
kihagyhatatlan. Kár, hogy egyszerre csak kevesen láthatják.

2010.12.20.

Délmagyarország
Hollósi Zsolt