Kakasülőn kezdte a hűséges néző

A Szegedi Nemzeti Színház idei 105 ezredik jegyvásárlóját, Romákné Kovács Editet köszöntötte a teátrum főigazgatója tegnap a jegyirodában.
Mikulásvirággal, a Szegedi Nemzeti Színház 125 éves jubileumára kiadott reprezentatív albummal és Szentpéteri Csilla zongoraművész szombati, nagyszínházi koncertjére szóló két ajándék jeggyel lepte meg kedden délelőtt a teátrum jegyirodájában Gyüdi Sándor főigazgató az idei 105 ezredik belépőt megvásárló szerencsés nézőt, Romákné Kovács Editet.

– Nagyon meglepődtem és meghatódtam. Épp karácsonyi ajándékként vásároltam három jegyet a családnak. Már gyerekkorom óta hűséges nézője vagyok a Szegedi Nemzeti Színháznak, mert nagymamám nagyon figyelt arra, hogy az unokái művelődjenek. Ő vitt el először bennünket színházi előadásra. Rendszeresen összegyűjtötte a hét unokáját, jegyet vett a kakasülőre, mert csak oda volt elég a pénze, és eleinte onnan néztük az előadásokat. A szüleimmel is jártunk színházba, iskoláskoromban pedig diákbérletem volt. Később a párommal bérletet váltottunk. Az utóbbi években inkább kinézünk egy-egy előadást, és arra veszünk jegyet. Elsősorban a zenés darabokat szeretjük, de a prózát és a balettprodukciókat is szívesen nézzük. Nagy kedvencünk a Carmina Burana, a Háztűznézőt annyira szerettük, hogy kétszer is megnéztük. A mostani színészek közül Gömöri Krisztián és Szilágyi Annamária a legnagyobb kedvencem, de szeretem az egész szegedi társulatot – meséli az adminisztrátorként Szegeden dolgozó Romákné Kovács Edit, aki azt is elmondta: gyakori téma a színház a családban, baráti körében és a munkahelyén is. Sokszor ajánlanak egymásnak előadásokat.
– Baráti társaságunkkal legutóbb az Esőembert láttuk a nagyszínházban; nagyon tetszett Király Leventével és Fekete Gizivel a Mikszáth különös házassága is. A korábbi évekből a Hegedűs a háztetőn és A kaktusz virága volt a kedvencünk. Szeretem az olyan stúdió-előadásokat is, amikor a színpadra ültetik a nézőket – mondja a szerencsés jegyvásárló, aki imádja a musicaleket. – Kíváncsi vagyok a Hétköznapi őrületekre is, mert mindig elolvasom a kritikát, és nagyon jót írtak róla; ez a következő előadás, amit kinéztem magamnak. Mindig követem az újság színházról szóló híreit, figyelem azt is, merre jár a balettegyüttes, mi történik a színészekkel.

Délmagyarország
2011.12.14.