Palya Bea: Ribizliálom – koncert

A koncert a Szegedi Nemzeti Színház ünnepi kínálatának részeként kerül színre.
Hehye: Nagyszínház

Ideje: 2011. december 27. 19:00

Palya Bea, a hagyma és a ribizli
Palya Bea a legnépszerűbb fiatal énekes azok közül, akik népzenei indíttatásból kezdtek énekelni. Időközben stílusában a jazzes improvizáció, a versfeldolgozás és a világzene is ugyanolyan fontossá vált. Párját ritkító őszintesége, egyenessége bizonyosan hozzájárult eddigi sikereihez. Ezen az úton lép tovább, amikor könyvet és lemezt, szöveget és dalt együtt ad ki, még többet megmutatva önmagából.
Palya Bea körül nincsenek sejtelmes titkok, botrány sincsen, mégis elég nagy sztár ahhoz, hogy legalább évente meghívják a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, és könnyűszerrel meg is töltse azt. Ezen a rögös pályán még külföldön is nagyon ritka az a fajta életbölcsesség, ami megóvja a bőrét vásárra vivő tehetséges előadóművészt attól, hogy ne a mondanivalójáról, nem is annak megformálásáról, hanem minden egyéb, lényegtelen külső körülményről szóljanak az újságcikkek. Bea elképesztő őszintesége, lassan már közismert vitalitása, élet- és emberszeretete, vagyis előadói énjének lényegi tulajdonságai viszont sok mindenkit lenyűgöznek, ezért sokszor szerepelnek is a róla szóló híradásokban, műsorokban. Bea most még tovább merészkedett azon az úton, amelyen betekintést enged a közönségnek, a külvilágnak önmagába: „mint amikor az ember lehántja a hagyma héjait".

Újragondolt és új dalokat tartalmazó friss CD-jét egy könyvbe csomagolta, amelyben saját, jellegzetesen őszinte írásai olvashatók. Érdekes lehet mindenkinek, aki az önismeret útján akárcsak egy lépést akar előre lépni: Bea ehhez hétmérföldes csizmát húzott. Az írás persze előre vivő eszköz magának is ezen a belső úton. Egyébként nem csak barátai és zenésztársai véleményét, tanácsait vette mindig is komolyan, hanem régóta jógázik is, részt vesz egy rögtönző színjátszó műhelyben, és többször elvonul egy mexikói tengerparti faluba, hogy a csendben meghallja belső hangjait.
A lemez és a könyv a gyerekkori kert sarkában lévő bokrokról, a búvóhelyről a Ribizliálom címet kapta. Bea eddig mindig csak szaladt-szaladt előre, ahogy valamit befejezett, rögtön új dologba kezdett. Az Álom, álom kitalálom gyereklemez, a zenekultúrák között szabadon szállongó Ágról ágra, és a végül egy francia kiadónál megjelent, szerepjátékot és iróniát is mutató szólólemez (Adieu les complexes) is gyors egymásutánban kerültek nyilvánosságra. A Psziché fajsúlyos, sorskérdéseket mélyen átélő kortárs zenéje nagyobb levegővételt igényelt, de azóta az introspektív Egyszálének és a szülők nemzedékének slágereit groteszk, de szeretetteljes tükörben mutató Én leszek a játékszered megint csak gyorsan következtek egymás után. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Bea pályája nem a sorlemezek mentén haladt, hiszen közreműködője és vendége számtalan egyéb produkciónak is.

Az énekesnő pályáján most tehát az önmegismerés, a példaszerű elmélyülés fázisa van napirenden, no meg egy kis lazítás a rengeteg felkérés, szereplés, alkotás és közreműködés után: „Lelassulni, játszani vágyom, hátradőlni, megnyugodni, lerakni a magam által magamra aggatott terhek egy jó részét. Annyit mentem (megyek is még), annyit rezegtem kifelé (rezgek is még), de most van valami, ami befelé húz. Intimitásban lenni, akár egy koncert közben is."

fidelio.hu
2011.11.24.