Rómeó és Júlia – Manhattanből

Rómeó és Júlia – Manhattanből
Szeged – Mozgalmas, látványos, drámai erejű West Side Story-produkciót rendezett Juronics Tamás a nagyszínházban. A nosztalgikus húrokat pengető előadás legfőbb erőssége Kentaur színpadképe, a dinamikus koreográfia és a kitűnő zenekar.
Sokszor igyekeztek már bizonyítani, hogy a Szegedi Nemzeti Színház tagozatai milyen jól kiegészítik egymást, együttműködésük milyen páratlan lehetőségeket rejt, de eddig valahogy egyetlen produkció sem igazolta ezt olyan meggyőzően, mint most Juronics Tamás West Side Storyja. A Szegedi Kortárs Balett és a színházi tánckar mellékszerepekben is főszereplője lett az előadásnak, amelynek sikerében meghatározó a zenét is felerősítő, dinamikus koreográfia. (…)

Persze meg kell hagyni: Kentaur monumentális díszlete komorsága ellenére is látványos, hatásos és világszínvonalú. Három-négy emeletnyi magas, tűzlépcsős homlokzat idézi fel a háttérben a jellegzetes, tradicionális manhattani lakóházakat. A játéktér pillanatok alatt szűkíthető-tágítható, a jelenetek filmes tempóban peregnek, nincs üresjárat, profin működteti a műszak a bonyolult színpadi masinériát.
Férfinaiva és hősszerelmes ötvözete a Tonyt fiatalos lendülettel, rokonszenvesen alakító Kádár Szabolcs. Musicales hangvétellel, átélten énekelt, a falzett technikára is szüksége volt a legnagyobb sláger, a Maria megszólaltatásakor. Annak, aki Bernstein klasszikussá lett lemezét szereti José Carrerasszal, lehet, hogy ez kicsit kevés. Mariát a szombati premieren végül Nánási Helga játszotta, aki operista lévén jobban győzte hanggal a szólamát; de kissé más stílust képviselt éneklésben és színészi játékban is, mint partnere. Sári Éva latin temperamentumával tökéletes választásnak bizonyult Anita szerepére. A népes gárdából érdemes még kiemelni a legjobbakat: Poroszlay Kristófot (Riff), Szívós Lászlót (Action), Savanyu Gergelyt (Diesel), Rédei Rolandot (Bernardo), Bánvölgyi Tamást (Chino), Somló Gábort (Schrank) és Csorba Katát (Rosalia).

A táncosok nem pusztán a koreográfia kifejező előadásával termékenyítették meg a produkciót, hanem sikerült karakteres mozdulatokkal, pontos beszólásokkal Kentaur ötvenes éveket idéző, nemesen egyszerű jelmezeiben karakteressé tenniük a mellékszerepeket. Ült Markovics Ágnes (Velma) és Fekete Mercédesz (Graziella) poénja, hatásosak voltak Czár Gergely (Snowboy) és Finta Gábor (Toro) akciói. A musical legnépszerűbb slágerét, a Somewhere-t – magyar címmel: Lesz egy hely – Kálnay Zsófia (Teresita) egész jól énekelte, de a jelenethez olyan giccses koreográfiát társítottak, ami nem erősítette a dal hatását. Szerencsére ezt a kis kisiklást és a színészvezetés apróbb hiányosságait feledtették a legdrámaibb pillanatok. Például azok, amelyeket Király Leventének köszönhettünk. Doc szerepében többször láttam már; korábban kicsit több volt benne a nyers indulat, mostani alakításában inkább a féltő humánum, a tehetetlen düh és a szeretet hangja dominált
– szívszorítóan, hitelesen.

A produkció tartópillére a Szegedi Szimfonikus Zenekar is, amely Koczka Ferenc karmester vezényletével ihletetten játszott. Jól érvényesültek Bernstein mágikus muzsikájának karakterisztikus jegyei, remekelt a hangsúlyos ütős szekció. Juronics Tamás Jerome Robbins bevált koncepcióját követő West Side Storyja egyszerre szólítja meg a nosztalgiázni vágyó idősebbeket és a darabbal csak most ismerkedő fiatalokat. Ha nincs is az előadásban egetverő ötlet, legalább korrekt és hatásos. Nem nehéz megjósolni: kasszasiker lesz.

Délmagyarország
2012.02.20.
Hollósi Zsolt