Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

A Magyar Költészet Napja szegedi eseményeihez Kapcsolódva  a
Szegedi Nemzeti Színház április 7. és 11. között naponta egy-egy művésze
kedvenc költeményét helyezi fel honlapjára, valamint Facebook-on
található rajongói oldalára.

Ma Fekete Gizi kedvenc versét hallgathatják meg a művésznő tolmácsolásában, itt:

https://www.facebook.com/pages/Szeged-A-V%C3%A1ros-foly%C3%B3irata/308876575846008?__adt=2

TÓTH ÁRPÁD
ESTI SUGÁRKOSZORÚ

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!