Bravóztak Pál Tamásnak Marseille-ben

Bravózva ünnepelte a közönség Pál Tamást, a Szegedi Nemzeti Színház első karmesterét, aki az 1800 nézőt befogadó Marseille-i Operában Verdi örökzöldjét, A trubadúrt vezényelte.
A kikötő mellett 1787-ben felavatott, 1800 nézőt befogadó, impozáns Marseille-i Operában vendégszerepelt nemrégiben nagy sikerrel Pál Tamás, a szegedi színház első karmestere. – A trubadúrt vezényeltem Charles Roubaud rendezésében, akinek valószínűleg a meghívást is köszönhettem. Amikor két évtizeddel ezelőtt gyakran dirigáltam ott, többször dolgoztunk együtt; most ő ajánlhatott az azóta teljesen kicserélődött vezetésnek. Különösen jólesett, hogy az egyik elismerő kritika úgy fogalmazott: „a Marseille-ben nagyon szeretett Pál Tamás”, azaz nem felejtettek el ennyi idő múltán sem. Ez a Verdi-produkció egy tipikusan mai, nemzetközi előadás volt: az elolaszosodott albán címszereplő, Giuseppe Gipali partnereként egy nagyszerű afroamerikai énekesnő, Adina Aaron alakította Leonorát, a mexikói Carlos Almaguer volt Luna gróf, a szenzációs orosz mezzo, Elena Manistina Azucena. Boldog lennék, ha az orosz énekesnőt mi is meg tudnánk hívni – mondja a napokban hazatért Pál Tamás, akit öt telt házas előadáson bravózva ünnepelt a marseille-i közönség.
– A rendező híven követte a cselekményt, pusztán annyit változtatott rajta, hogy a 15. századból Verdi korába tette át. A limitált próbaidő miatt sokat számított a főszereplők alapos szerepismerete, így az én feladatom elsősorban az volt, hogy az előzetes elképzeléseket egymáshoz csiszoljuk. A zenekar hatalmasat fejlődött, elsőrangú, profi csapattá vált azóta, hogy legutóbb találkoztam velük. A Marseille-i Operában három évre előre terveznek, én már 2009 nyarán megkaptam ezt a felkérést. Bár a munka intenzívebb, mint idehaza, egyben sokkal kényelmesebb is, hiszen abban a hatalmas operaházban egy hónapban mindössze öt előadást tartanak, és egyszerre csak egy produkciót játszanak. Érdekes tapasztalat volt, hogy kis költséggel beszerezhető fülhallgatós kapcsolatban vannak egymással a színház dolgozói, a műszak, az ügyelők, a világosítók, így a próbák és az előadások roppant gördülékenyen folynak. Válság ide, válság oda, Franciaországban a kultúra korábban kiharcolt vívmányait nem fenyegeti veszély. Szemben Olaszországgal, ahol azt tapasztaltam, szinte az összes operaház a csőd szélén áll – fogalmaz Pál Tamás, aki már készül a következő évadra.

– Nagy öröm, hogy Giordano csodálatos operáját, az Andrea Chénier-t, amit még sohasem vezényeltem, dirigálhatom Szegeden. Sztravinszkij Tavaszi áldozatát is vezénylem egy decemberi koncerten – bár nem először találkozom vele, akkora feladat, hogy már most biflázom a partitúrát.

Európa kulturális fővárosa lesz
– Marseille speciális város: nem olyan szép és izgalmas építészetileg, mint mondjuk Lyon, Bordeaux vagy Párizs, de különlegessé teszi sajátos hangulata. Kicsit olyan, mintha Afrikában lenne: lenyűgözően sokszínű a lakossága. Látszatra nagyon különbözőek még bőrszín szerint is, mégis közös bennük: mindannyian igazi franciák. Nagy élmény a kikötő környékén és a mellékutcákban a különböző nációk ruházkodását, életvitelét megfigyelni, konyháját kipróbálni. Erre akkor nyílik igazán lehetőség, ha nem csak két–három napra érkezik a turista – véli Pál Tamás, aki visszajáró vendégkarmesterként nagyon megszerette a kikötővárost. Jövőre Marseille lesz Európa kulturális fővárosa, ezért hatalmas rekonstrukcióba kezdtek, az operaházat is teljesen felújítják.

Délmagyarország
2012.05.12.
Hollósi Zsolt