Hétköznap és bárki?

Hétköznapi őrületek Szegeden
A Szegedi Nemzeti Színházban a 2012/2013-as évadban továbbjátszás keretében került újra színpadra a kortárs cseh író, Petr Zelenka Hétköznapi őrületek című műve. Balikó Tamás rendezésében tekintettem meg az előadást 2012. november 7-én, a Kisszínházban.

Az előadást 2011. december 9-én mutatták be. Az előző évadban számos véleményt hallottam az előadással kapcsolatosan, így alig vártam, hogy idén én is láthassam. Nagy reményekkel indultam a színházba, hiszen az idei évadban már megtekintettem egy kitűnő rendezést, amelyben John Steinbeck klasszikusát, az Egerek és embereket vitték színpadra, Borovics Tamás és Pataki Ferenc főszereplésével. Izgatottan vártam, mi lesz a rendezői koncepció, amely köré felépül az előadás.

Balikó Tamás a folyamatos ellentétre, a színpadon jelenlévő állandó feszültség központi szerepére alapozta rendezői elgondolását, mely koncepcióját a kiváló színészi játékkal és világitástechnikával valósította meg. A színészeket nehéz feladat elé állította, hiszen sokszor szívbe markoló mondatokat kellett viccesen előadniuk, úgy, mintha azoknak nem lenne súlya. Így került középpontba az emberek közti kapcsolatok elsilányosodása, s emellett az egymásra utaltság, a baráti összetartozás is.

Az előadás több helyzetképet foglal magába. A színészektől meglehetősen pontos játékot követel ez a helyzet, hiszen az egyes képek végén a színészi játékot is le kell zárni, vagyis nem vihetik tovább a következő helyzetképre / jelenetre az aktuálisan színre vitt lelkiállapotot. A snittek ellenére egy kerek történetet láttam, ahol az élet nagy kérdései alkotják a gondolatívet: szerelem, szeretet, csalódás, párkapcsolat, mások elfogadása állnak a központban. Meglátásom szerint, a plakáton hirdetett „komédia” megjelöléssel ellentétben, egy abszurd mű megelevenedésének lehetünk tanúi. Az abszurd jeleneteket a néző nevetéssel oldja fel, ám számos torokszorító szituáció jelenik meg a színpadon, ahol saját magunkra vagy a közvetlen környezetünkben élő emberekre asszociálhatunk. Ezzel megidézve a dráma eredeti funkcióját, a társadalmi problémák megjelenítését a színház színpadán.
A hagyományos színházi megoldásokhoz szokott néző számára furcsa látvány lehetett, amikor a színdarab elején nem lebben fel a függöny, mivel belépve a terembe rögtön az előadás kellékeit láthatják. A színpadkép a díszlet szempontjából változatlan, ugyanazokkal a tárgyakkal találkozunk mindkét felvonásban. A tér bal oldala Mokka (Borovics Tamás), jobboldala Petr (Pindroch Csaba), a hátsó rész pedig Petr családjának (Fekete Gizi, Ádám Tamás) lakását tárja elénk. Láthatunk egy lefelé vezető lépcsőt, amely a színészi játékban foglalt utalásokkal együtt, arra a következtetésre vezethet minket, hogy a három lakást magába foglaló emelet alatt a szomszédok (Kéner Gabriella, Kárász Zénó) laknak. Ezek mellett  még egy telefon és – az első jelenet végén – egy fentről alászálló lift jelenik meg. Az első látásra soknak tűnő kellék az egész színpadot egy absztrakt térré varázsolja, ahol minden eszköz, ami a térre kerül, meghatározott funkcióval rendelkezik.

A darabban a Quimby zenekar Unom és Most múlik pontosan című dalai mellett, a Republik Repül a bálna című dala csendült fel zenei aláfestésként, amely meghatározott keretet adott a Hétköznapi őrületeknek, mivel tovább erősítette az abszurd vonalat.

Pindroch Csaba Petr szerepében remekül játszotta a fiatal, bizonytalan férfit, aki görcsösen próbálja visszaszerezni elveszített szerelmét, Janát (Danis Lídia). Barátjával, Mokkával a cél érdekében bevetnek minden lehetséges praktikát (pl. levágott hajat főznek ki tejben). Általa azt a dilemmákkal küzdő férfit láthattuk valósághűen ábrázolta, aki családjától sem kap támogatást tervei megvalósításához. Kiemelésre méltó emellett Petr karakterének non-verbális játéka is, az olykor megrémült, máskor meglepett tekintetének beszédessége – vagy épp hallgatása –, amikor megtudja, hogy az újonnan beköltözött szomszédok csak akkor képesek szeretkezni, ha valaki nézi őket. Éppen a tekintete miatt kérik fel a szomszédok erre a feladatra, amit Petr elvállal, hiszen az ezért kapott pénzből kijön az albérletének összege.

Borovics Tamás gesztusaival, mimikáival, testtartásával, kitűnően jelenítette meg a harmincas férfit, aki a sok szerelmi csalódás miatt nem mer belevágni egy új kapcsolatba. A tökéletes játéknak köszönhetően valóban elhittem, hogy egy próbababával kíván párkapcsolatot kialakítani, szokatlan döntését azzal magyarázva, hogy nem akar még egy kapcsolatot tönkretenni. A színész képes volt a különböző okokból építkező érzelmeket – pl. rajongás, szomorúság, lemondás – ábrázolni egy jeleneten belül, ezzel közelebb hozva a furcsa életet élő Mokkát a közönséghez.

Danis Lídiát az évek során megannyi szerepben láttam, ahol kiemelkedő módon formálta meg például Katát A makrancos hölgyben vagy Heddát a Hedda Gabler című előadásban, esetleg Curley feleségét az Egerek és emberekben. Azonban – meglátásom szerint – Jana szerepében a „kevesebb néha több” elvet kellett volna követnie néhány jelenetben. A többi színész játékához  mérten olyan akciók során is harsányan viselkedett színpadi játéka során (pl. sokszor emelte fel a hangját), ahol a szituáció ezt nem kívánta meg.
Petr édesanyját Fekete Gizi alakította, aki kiemelkedően használta fel színészi eszköztárának elemeit. Ő mondja ki a második felvonásban a kardinális mondatot, amelyben megfogalmazza, hogy mire kellene épülnie a családnak: a szeretetre és a tanácsadásra. Az egyik legmeghatározóbb jelenetének tartom a darabban azt, amelyikben Pindroch Csabával vitatkoznak, s mindkettő színész kiaknázza a legtöbbet az adott szituációból. Az egyik legfontosabb akciónak anya és fia veszekedésének jelenetét tartom, hiszen itt lehet a leginkább érzékelni a szülő és gyermek közti, évek alatt felgyülemlett feszültséget, amelyet a két színész kiváló átéléssel tud prezentálni a nézőknek. Felszínre tör a sértettség érzete, az ahogy a ki nem mondott és elnyomott érzelmek is.

Az epizódszereplők közül kiemelném, Somló Gábort és Csorba Katát. Csorba Kata alakította Annát, Mokka bejárónőjét. Idén vette át a szerepet Márkus Melinda helyett, ennek ellenére hitelesen vitte színpadra az öntudattal rendelkező nőt, aki ha rosszul érzi magát egy kapcsolatban, akkor továbblép. Somló Gábor Petr főnökét jelenítette meg, aki bizarr vonzalmat érez a kisfiúk iránt, aminek Petr társaságában hangot is ad. Tetszett az a megoldás, ahogy jól látható módon méregette Petr alakját.

A rendező által használt megjelenítési technikák közül érdemes kiemelni a „színdarab a színdarabban” technikáját. Ez a módszer Ádám Tamás, Pindroch Csaba és Erdélyi Tímea által játszott jelenetben elevenedett meg, amikor Apa (Ádám Tamás) előadást tart, amit Sylvie (Erdélyi Tímea) rendezett, s erre Petr is meghívást kapott, aki valóban beült a nézők közé. Ádám Tamás kitűnő előadását Petr a közönséggel együtt tapsolja meg, ezzel létrehozva a közönség involválódását a „színház a színházban” jelenségbe. A játszó-tér nemcsak itt tágult ki a nézőtér felé, hanem Somló Gábor jelenetekbe való ki- és bevonulásánál is. Illetve ezt erősítette a balett előadás megtekintése is, amikor Mokka, Petr és Anna a valóságos színpad elé – a nézőtér első sora elé –  beállva nézi végig Mozart Requiem című alkotásra komponált balettet.

Lendületes és mozgalmas alkotás elevenedett meg a szemem előtt, markáns erkölcsi értékek, interperszonális dilemmák jelentek meg és feszültek egymásnak.  Az előadás dramaturgiája kitűnő megtervezettségről tanúskodott, ahol minden szerep, kellék meghatározott funkcióval rendelkezett, s a darabot egy kerek történetté változtatta. A megfelelően alkalmazott verbális és non-verbális jelek új konnotációs lehetőséget kínálnak a közönség számára.

magyarjatekszin.hu
2012.11.22.
Mintál Kinga