December 18-án: az isteni Sarah

A szent szörnyeteg  
 
Vári Éva nagy sikerű korábbi vendégjátékai után december 18-án a legendás Sarah Bernhardtról szóló Az isteni Sarah-val tér vissza a Szegedi Nemzeti Színház színpadára, ahol 23-án újra Kulka Jánossal játszik a Hat hét, hat táncban.  – Alakítottam már máskor is színésznőt, például a Csodálatos vagy, Júlia! című darabban, de az nem egy létező személy volt. Játszottam Edith Piafot is az ilyen feladatok mindig gátlást okoznak az emberben, hiszen utána lehet olvasni a nagy művészek életének, pályafutásának. Mindenkinek van egy képe róluk, hogy milyenek lehettek; és akkor jövök én, ahogy én gondolom. Mindig kérdés számomra, hogy elfogadják-e olyannak vagy nem.  
Sarah Bernhardtról azt írják: egy igazi szent szörnyeteg volt.  
Valóban egy olyan különleges személyisége volt a 19. és 20.  
század fordulójának, akihez fogható nagyon kevés akadt a  pályán. Francia színésznőként indult, világhírűvé vált: abban a korban, amikor még se tévé, se rádió nem volt, bejárta a világot, mindenhol ismerték.  
Oroszországban, Amerikában, Dél-Amerikában is fellépett.  
Budapesten is játszott: Jászai Marinak nagyon rossz véleménye volt róla. Színházi baleset érte, és súlyos betegségén túljutva újra bejárta a világot, mert így szerezte meg költséges életvitele anyagi fedezetét. Saját állatkertje volt, a vendégei időnként szembe találták magukat tigriseivel, majmaival.  
Magánvonatán száguldozott Amerikában, ahová magával vitte az állatait is. Extravagáns nő volt, talán el sem tudjuk képzelni azt a kort, azt a mérhetetlen gazdagságot, amiben élt.  
Ebből a színpadon nekünk nem kell semmit megmutatnunk, hiszen John Murrell színdarabja arról szól, hogy már beteg és öreg, de nem fogadja el ezt a  helyzetet. Vele van hűséges titkára, Pitou – akit Gálffi László  kollégám alakít a produkcióban -, és neki diktálja le az életét. Bizonyos jeleneteket el is játszunk, másokat csak elmesélek – mondja Vári Éva, Az isteni Sarah című előadás címszereplője. A Kossuth-díjas színésznő az elmúlt években Edith Piaf-estjével, a Hat hét, hat tánccal és A nagy négyes című produkcióval is nagy sikerrel vendégszerepelt Szegeden.  
– Nagyon izgalmas ez a darab, sokat meg lehet tudni a  korról, erről az akaratos, számomra egyáltalán nem szimpatikus nőről, akit megpróbálok rokonszenvessé tenni. Nehéz volt megtanulni ezt az irdatlan szöveget. Több monodrámát is játszottam már, így tudom, milyen az, amikor az ember kiáll két órára egyedül a  színpadra, és le kell kötnie a  közönséget. Szerencsére a drámaírók is tudják, hogy időnként el kell rejteni egy-egy olyan helyzetet, történetet, ami továbblendíti a sok-sok beszédet. Hargitai Ivánnal, az előadás rendezőjével olyan jól dolgoztunk együtt, hogy szokásos kishitűségemmel azt mondtam magamnak: ha csak tízszer fogom eljátszani, mert a  21. században már nem érdekli a közönséget egy ilyen történet, akkor is megérte ennyi munkát belefektetni. Szerencsére már túl vagyunk a huszadik előadáson, és szeretik a nézők, érdekli őket, milyen volt egy régi celeb, akit sok kortársa nagy színésznőnek tartott.  
Ma már persze én nem használhatok olyan színészi eszközöket, amilyeneket Sarah Bernhardt, mert akkor pamfletté, szatírává válna az előadás – meséli a 72 évesen is fiatalosan energikus színésznő, aki boldog, hogy ennyi idősen még ilyen sok szerep megtalálja, mert sok szerző azt gondolja: ötven fölött már nem lehet érdekes egy nő. Vári Éva Kulka  Jánossal már több mint 250-szer játszotta a megunhatatlan Alfieri-bulvárdarabot, a  Hat hét, hat táncot, amelyet Szegedre is visszatapsolt a közönség: 23-án megint dupláznak vele a nagyszínházban.  
 

Délmagyarország
2012.12.13.