A nő ezer arca

Lelkesen ünnepelte a közönség a pénteki premieren a Korzó Zeneházban Fekete Gizit, aki Sándor János rendezésében játszotta a Zerline, a szobalány története címszerepét. A darabot – amely Hermann Broch regényéből, A bűntelenekből készült – magyarországi ősbemutatóként láthatták a nézők.
Már az előadás kezdete előtt van mit nézni a Korzó Zeneház pódiumán kialakított „stúdiószínpadon": Molnár Zsuzsa, a produkció díszlet- és jelmeztervezője fekete függönnyel kerítette le a szobányi játékteret, amelynek két szélén békebeli portrék, családi fotók sorakoznak, rögtön nosztalgikus hangulatot teremtve. Polgári ízléssel berendezett szolid lakot látunk: bordó kanapén hanyagul odavetett párnák; a szoba közepén – mintha épp félbemaradt volna a csomagolás – nyitott bőrönd, mellette utazóládák; hátul komód, zsinóros, nagy lámpa, az antik állóóra pedig elütötte már a kettőt. A. úr, a lustaságát életfilozófiává növesztő albérlő talán vasárnapi sziesztára készül, amikor Zerline, a ház öregedő szobalánya bekopog hozzá, és mesélni kezd. Barnák László előzékeny, finom ficsúrnak mutatja A. urat, szépfiús eleganciával, mindvégig koncentrált figyelemmel, az érzelmekre pontosan reagáló, néma arcjátékkal.

Fekete Gizi szigorú szolgálati öltözékben adja a szobalányt: fehér kötényes, sötét, zárt ruhában, főkötővel. Zerline kirajzolódó élettörténete összefonódik gazdáiéval; a virágkorán túljutott szobalány akkor is önmagáról beszél, amikor látszólag mások a mozaikszerűen összekapcsolódó, humorral, pikantériával is átszőtt kis elbeszélések főszereplői. Egy teljes női sors bomlik ki a kérdésekkel csak néha megszakított hosszú monológból. Fekete Gizi felidézi a kemény mellű, szerelemre éhes fiatal lányt, a saját gyermekre vágyó érett nőt, az elbódított szeretőt, a csalódott, féltékeny fúriát, a sorsába beletörődött öreglányt. Zerline figurájában éppúgy benne van a Koldusopera Kocsma Jennyjének vagánysága, az Egyedül Zsuzsájának szomorú magánya, mint Bernarda Alba kegyetlen szikársága. Fekete Gizi ezernyi női arcot mutat meg alig több mint egy óra alatt. A szinte krimivé átalakuló sztorinál is izgalmasabb Zerline utazása a belső, lelki utakon a végső önismeret, elfogadás felé. Hermann Broch szövege egyszerre költészet és filozófia. Fekete Gizinek elhisszük még azt is: Zerline természetes intelligenciájával szinte saját világképet alkot. Az előadás rendezője, Sándor János a legfontosabb gondolatokat a világítással, a főszereplő „kiléptetésével" is kiemeli a játékból.

„Olcsó lény az ember. És nemcsak egy szegény falusi cselédlány ilyen olcsó, nem, mindenki az; csak a szent rendelkezik kellő bölcsességgel és erővel, úgyhogy neki nem kell olcsónak lennie. De erő kell még a gyönyörhöz is, lett légyen az még oly olcsó, és a legrosszabbak azok, akik merő gyengeségből, merő gyönyörre képtelenségből le akarják tagadni olcsóságukat. Azt szeretnék, ha drágán adhatnák magukat, de ezért még olcsóbbak… A lélekkel szeretnék kicsalni maguknak a gyönyört, hogy aztán mindjárt túlharsogják." Ilyen szofisztikált gondolatokat, olykor szinte prózaverssé formált futamokat fogalmaz meg Zerline, a szobalány – így a nézőnek kihívást, igazi szellemi kalandot jelent a sűrű szöveg befogadása és gyors értelmezése. Fekete Gizi színészi formátuma teszi lehetővé, hogy sikerrel vegyük ezeket az akadályokat.

Sándor Jánosnak a profi színészvezetéssel és a „körítéssel" sikerült a buktatókat elkerülve élményt adó színházi produkcióvá formálnia a nehéz darabot.

Délmagyarország
2012.12.17.
Hollósi Zsolt