Kisgyerekes családoknak is jó szívvel lehet ideális programként ajánlani a szegedi operatagozat legújabb bemutatóját, a Pomádé király új ruháját, amelyet Toronykőy Attila sok humorral állított színpadra kettős szereposztással a nagyszínházban.
Minden alkalommal, amikor újra hallom, meglep, mennyire friss, üde, szellemes Ránki György 60 éve, a Rákosi-korszakban bemutatott meseoperája. A Pomádé király új ruhája verses szövegkönyvét a világszerte ismert Andersen-mese nyomán Károlyi Amy írta, aki önállóan és férjével, Weöres Sándorral közösen is több kötettel bizonyította: költőként perfektül beszél a gyerekek nyelvén.
Toronykőy Attila pedig az opera nyelvét érti: egyik mesterének, a műfajt színházi értelemben megújító Kovalik Balázsnak a hatása erősen érződik ezen a produkcióján is. A zene és a szöveg komplex értelmezéséből kiindulva koherens, szórakoztató, jópofa, a szatirikus elemeket felerősítő előadást hozott létre, amely abszolút alkalmas arra, hogy kisiskolások általa ismerkedjenek meg az operával. Plasztikus, karakteres figurák szinte hétköznapi természetességgel éneklik el a történetet, így ha akad olyan gyerek, aki nem ismeri a mesét, az is könnyen követni tudja a sztorit.
A Danit és Bénit, a két idegen csodatakácsot alakító Decsi András és Szélpál Szilveszterrokonszenves mai csibészként a nézőtér két oldalán nagyokat zöttyenve biciklin teker a színpadra. A biciklipumpát hol mikrofonnak használják, hol zenére pumpálnak vele. A bornírt királyt bornírtnak is tekintik; ők a be nem hódoló civilek, a hazugságot nem tűrő diákok, akik képesek minden abszurd hatalmat megrendíteni.
Pomádia királyát a bemutatón – a veszprémi előadás-sorozattal a háta mögött nagy rutinnal – Cseh Antalalakította. Pomádé ebben a rendezésben kékes-lilás hajkoronával farmernadrágos, mellényes, mai uralkodó. Az opera nagy slágerét – „Készülj, népem, nagy öröm vár ma rád…" – annak ellenére is hatásosan, szépen énekelte, hogy inkább basszbariton a hangja, nem az az igazi, mély basszus, amit a szerep megkívánna. Mintha egy rajzfilmből lépett volna a színpadra Nyársatnyelt Tóbiás – Altorjay Tamás punk zöld kakastaréjjal, virágcsokor nagyságú zöld fagyigombóchalmot nyalogatva hajbókol: „Éljen a király!" Nem nehéz a játékból a talpnyalásra asszociálni: az udvaroncok mindannyian bőszen fagyiznak.
A bemutatón Garda Robertót, a királyi ruhamestert talpig narancssárgában bolondozva Kelemen Zoltán énekelte. Somogyvári Tímea Zita alakította Dzsufit, aki udvari bolondként afféle naiv megmondóember. Pomádé-bábuval a kezében humorral kezdi ki a király tekintélyét, majd amikor elhangzik a kulcsmondat – „Akinek hivatalt adott, annak észt is ád az Isten!" – fricskaként nagyot harap Pomádé (ország)almájába.
Nemcsak a harsány, vidám jelmezeket jegyzi tervezőként Juhász Katalin, hanem a praktikusan egyszerű díszletet is: az intarziás, óriási barokk ruhásszekrény egyben a birodalom kapuja is; a kihúzható fiókok Pomádé trónusaként is funkcionálnak. Ötletes a királyi őrség egyenruhája is: gyűszűsisakban, tűpárna térd- és könyökvédőben, óriási ollóval, méterrúddal, varrótűvel, vállfával felfegyverkezve masíroznak.
A színpadon zajló játékba is bekapcsolódó, mindössze nyolctagú minizenekart a premieren Kardos Gábor dirigálta – karakteres színekkel, jókedvvel muzsikáltak.
A gyerekek is élvezték
A másik szereposztás szombati bemutatkozásán sok család is ült a nézőtéren, a gyerekek nevetve, olykor közbekiabálva kommentálták a színpadi történéseket. Kiss András még nem olyan magabiztos Pomádé, mint váltótársa, de nagyszerűen énekelte az áriát. Nánási Helga lazábbra, flegmábbra vette Dzsufit. A Garda Robertót alakító Réti Attila sem riadt vissza attól, hogy harsányabban, élesebben bolondozzon. Koczka Ferenc vezényletével mintha játékosabban, könnyedebben szólt volna a zenekar.
Délmagyarország
2013.01.21.
Hollósi Zsolt