Pi*ás Pista

Pinás Pista*

Persze, kell hozzá ez a nő.

Ez a vékony, nem nagyon nőies, de azért csak úgy kétharmadrészt férfias alkat. Kell ez a jó nehéz csizma, ezek a kissé megjátszottan súlyos léptek, s főképp ez a reszelős, eszelős hang, amelyiktől egyszerre félünk, s ugyanakkor az igazságát is halljuk belőle.

Nem mindennap fordul elő színésszel, hogy rá írnak szerepet, hogy így találja meg őt egy alak, egy feladat. Most Szabó Gabival ez történt.

Az igazi történet, a valódi figura is jó alapanyag. Egy drámai hős mindig többarcú. Akár gonosz, akár jószándékú, megvan a maga igazsága, megvannak a maga bűnei, gyarlóságai. Pozsgai Zsolt darabjának alakjai ilyenek.

Ül az ember a nézőtéren, jobbadán párok ülnek körülötte, s nem tud szabadulni a gondolattól: hányuknál működik erőszak? Mennyi a részeges, zsarnok férfi, az elviselhetetlenül szekáló nő, hányan voltak már párjukra annyira pipák, hogy a gyilkosság is megfordult a fejükben? Ahogy a szép szólás finomkodva mondja: meg tudnák fojtani egy kanál vízben?

Molnár Zsuzsa egyszerű díszletében a jobb oldalon a börtöncella ajtaja, balról tanyakerítés és ólajtók, középen meg asztalok és stokedlik, egy kocsma vagy tanyabelső kellékei. Hátul fal, a forgó gyűrűjén ággyá váló lóca, konyhai asztal, avagy egy disznóölés asztala gördül be s ki. Középütt az ominózus mestergaranda, bár erre nem lógatnak föl senkit.

A történet flashbackben bomlik elénk, az elején immár a lebukás után a börtönben vagyunk, Pipás Pista két kakastollas csendőrnek vall, így elevenednek meg a gyilkosságok. (Mellénk ügyvédek, jogi kari oktatók telepedtek le, csóválták a fejüket, hogy a vizsgálatot két fakabát folytatja. Én inkább a két színész miatt…) A visszajátszás lehetőséget ad Pipásnak, hogy időnként rendezőként irányítgassa a többi szereplőket, vagy nagyvonalúan lépjen át stilizált szobafalon, s az eltelt idő falán. Még hatásosabb, hogy szerzőnk a meggyilkolt férjeket a zsinórpadlás magasába szerelt mennyekbe telepíti, (ha már olyan hitvány házastársak voltak, ugyan miért nem a Pokolba?) és időnként feleselnek a túlvilágról az ittmaradottakkal. Az viszont mesés túlzásnak tűnik, hogy őket megölető hitvesüknek sok boldogságot üzennek.

Mesei az utolsó eset is, amikor főhősünk nem a férjet, hanem az őt fölbérelő feleséget teszi el láb alól. (A szegedi operai évadban Rigoletto következik, ahol a hivatásos bérgyilkos, Sparafucile ugyancsak helyettes áldozatot alkalmaz majd…) A módszer brutális: az asszony testét földarabolják és – belefőzik az abalébe hurkának. A gyilkosságokat egyre inkább megszerető Vecsernyés Mihály (Poroszlay Kristóf) végzi el szakképzettségének megfelelően a mészárosmunkát. Ám épp itt nyeri el végképp a rokonszenvünket gyilkosunk: Börcsök Mihályt nem tartja bűnösnek, ezért nem hajlandó végezni vele, inkább a nagyotakaró feleségét öli meg, aki mellesleg zsarolja őt titkával.

Eddigre már három férjet tettek el láb alól hathatós közreműködésével. Dramaturgiailag nem túl szerencsések az azonos koreográfiával ismétlődő merényletek. Pozsgai igyekszik: az asszonyok karakterét erősen különbözőre festi. Csorba Kata (Pampuskáné) többre vágyó szép, fiatal menyecske, Borsos Beáta (Sulákné) végletekig megalázott minifeleség. Szerző és rendező Danis Lídiával (Szokálné) veti el leginkább a sulykot. Az egykori faluszépéből bajszos, basszushangú boszorkát torzítanak, s a színésznő minden jó ízlése is alig képes visszatartani a figurát attól, hogy az elrajzolt paródia jelentéktelenségébe zuhanjon.

A gyilkosságtípusokat is variálja a szerző. Az öregecskedő Pampuskát (Ádám Tamás) fölakasztják, s – akár a valóságban – öngyilkosságnak tüntetik föl. Jakab Tamás reszketegnek és erőtlennek tűnik Sulák Mihályként, de annyira mégse, hogy pár földühödött baromfi el tudjon bánni vele. (Sajnos egy másik háziállatos lehetőséget már filmben elhasználtak: A médium című tévésorozat egyik gyilkosa disznókkal zabáltatta föl áldozatait.) A szívdöglesztő Kedvek Richárdról (Szokál Mihály) nehéz elképzelni, hogy bármilyen szexuális izgalmat kelt benne egy olyan rút banya, amilyennek a feleségét Danis Lídia játssza. Ennél csak az a valószínűtlenebb ötlet, hogy szívrohamot kapna attól, ha egyszerre három asszonnyal hancúrozhat.

Pozsgai néha ügyetlenül oldja meg a történet feladványait, de darabja szórakoztató. Nem megrendítő, de nézhető. Sőt hallgatható: a történetekbe időnként Fábri Géza kapcsolódik be tamburáján hol krónikásként, hol dalra fakadó hőseink kíséreteként. Persze lehet, hogy sokkal több nincs is történetben, amely inkább különös, mint jelentős. Megvallom, törtem a fejem, de nem találtam benne olyan nézőpontot, vonatkozást, amely nagy drámát sejtetne. Senkit nem tudunk igazán elítélni, ám senki nem bírja maradéktalan együttérzésüket sem. Látjuk, értjük, kit mi tett kegyetlenné, keserűvé, reménytelenné. Ám a boldogtalanság sem ment föl gyilkosság alól. A címszereplő nem egyszerű férfit játszó nő, végig billeg a kétféle identitás között. Okos, számító, kegyetlen – ám az asszonyok kilátástalan helyzetét titkos asszonytársként érzi át igazán.

A végére marad azért a javából. A siralomházban Pipás Pistának csak egy kívánsága van: süketnéma fiától akar elbúcsúzni. Szívszorító, ahogy Szabó Gabi elmutogatja neki, hogy mi fog történni. Először kitárja neki a melleit, és megvallja, hogy becsapta, ő valójában az anyja. Hirtelen jött ötlettel odaadja neki legkedvesebb tulajdonát: a pipáját. Aztán elmaradhatatlan szürke kabátját is ráteszi, végül lehúzza és a fiú hóna alá nyomja a két csizmáját. Az addig szótlanul ténfergő Pityu (Lazók Mátyás) itt először nyöszörögni kezd. Amit látunk, átütő erejű megjelenítése a visszavonhatatlannak. Mindketten az egyetlen embertől búcsúznak, aki igazán fontos volt az életükben.

Utána már csak egyetlen szó marad hátra, mindegy is, melyik szó. De kell hozzá ez a nő, ez a megrendítő színésznő.

tiszatajonline.hu
2013.01.28.
Márok Tamás

*Az olvasóink egy részének szépérzékét esetleg sértő szójáték az idézett kritika szerzője által adott, eredeti cím, melyet a főoldalunkon tompított formában jelenítettünk meg, de ezen a helyen – a forrás megjelölésével, a szerzői jogokat szigorúan betartva – eredeti alakjában közlünk.