A FINÁLÉ FESZTVÁL előadása május 17-én: Egerek és emberek

Sikeres évadnyitó: Egerek és emberek

Már csak Borovics Tamás alakítása miatt is érdemes megnézni a szegedi drámai tagozat évadnyitó előadását, az Egerek és embereket a kisszínházban. Balikó Tamás, a Steinbeck-produkció rendezője nem talált ki semmi különöset, hagyta játszani a színészeit, és bízott a ma is aktuális szöveg erejében.
Ritkán sül ki jó abból, ha a rendező egyben a díszlet és a jelmezek megtervezésére is vállalkozik; többnyire anyagi megfontolás áll a háttérben, nem a polihisztor alkotó zsenialitása. A tavalyi sikert, a Hétköznapi őrületeket színpadra állító Balikó Tamásnak járt az újabb lehetőség, amivel most három funkcióban is élt. Alaposan ismeri az Egerek és embereket, már 1996-ban sikerre vitte Bubik István és Gáspár Sándor főszereplésével a Thália Színházban. Ha kevés a pénz, nem lehet csodát várni a díszlettől: szegényes színpadon, minimálban tartva játsszák a kisszínházban a Steinbeck-darabot, amelyet ma már inkább lehet klasszikusnak tekinteni, mint kortársnak. A régi amerikai farmok gazdasági épületeit idéző lyukas deszkafal, kétemeletes vaságy, lavór, belógatott lámpák, néhány szalmabála jelzi a váltakozó helyszíneket, a munkások szállását, az istállót, a folyópartot.
A szöveg – Hamvai Kornél 2002-es fordításának köszönhetően is – frissnek hat. Akadnak azért benne furcsaságok: a modern rabszolgaként tengődő mezőgazdasági idénymunkások Amerikában, a nagy gazdasági világválság idején egymás közt kongresszusi központot emlegetnek…

Miközben bosszantó a szegedi műsorpolitikában: gyakran úgy választanak darabot, hogy nem néznek utána, mit mikor játszottak legutóbb, így a hűséges nézők – mintha nem lenne elég kínálat a drámairodalomban – tíz-húsz évente találkozhatnak ugyanazokkal a művekkel; az Egerek és emberek mégsem rossz választás. Az egzisztenciális kilátástalanságot, a társadalom perifériáján kallódást, vegetálást, a gyenge, a fogyatékos, a kisebbségben lévő iránti tolerancia hiányát ma már sokkal pontosabban értjük, ismerjük, közvetlenebbül átélhetjük, mint amikor a darabot a rendszerváltáshoz közel legutóbb játszották a kisszínház színpadán.

Balikó Tamás igazából nem talált ki semmi különöset, jól osztott szerepeket, hagyta játszani a színészeit, és bízott a ma is aktuális, szociografikus szöveg erejében. A bivalyerős, szívós, ám szellemi fogyatékos Lennie szerepében Borovics Tamás alakítása telitalálat. Amilyen ügyetlen merevséggel fogja a kanalat, amilyen görcsösen tartja a kezét, ahogy gesztikulál, ahogy a megértésükkel küzdve ismételgeti a mondatokat, ahogy téblábol, szerencsétlenkedik, kommunikálni próbál, ahogy halálra simogat egeret, kiskutyát, asszonyt, abból sallangtalanul megszületik egy gyámolításra szoruló, önálló életre képtelen, mégis rokonszenves sérült ember hiteles portréja. A George-ot játszó Pataki Ferencnek nehezebb a feladata: a dumaláda vagány figuráját, akit se vele, se nélküle kapcsolat fűz ügyefogyott, tündérmesékkel kábítható barátjához, nem könnyű klisék nélkül, eredeti módon megteremteni. Pataki jól érzékelteti George folyamatos vívódását, majd kétségbeesését, amikor szeretetből a végső döntést meg kell hoznia.
ók a többiek is: Rácz Tibor a fél karját üzemi balesetben elveszítő öreg Candyt minden lehetőséggel racionálisan számoló nagy túlélőnek mutatja. Somló Gábor néhány pillanatba sűrítve is meg tudja teremteni az amerikai nagygazda jellegzetes alakját. Danis Lídia pontosan hozza a színésznői karrierről álmodó, unatkozó, kielégítetlen, mindenkivel kacérkodó fiatalasszony, Mrs. Curley szerepét. Féltékeny és mindenkibe belekötő férjét Rédei Roland mitugrász ficsúrnak ábrázolja. Jó Kedvek Richárd mint elitmunkás Slim, Poroszlay Kristóf mint az öreg kutyát készséggel tarkón lövő Carlson, Bánvölgyi Tamás mint Whit, a városi bordélyház törzsvendége. Szívós László Crooks „niggere" szinte már paródiába hajlik.

A jeleneket a rendező Lorne Greene westernslágerével, a Ringóval kötötte össze, ami sajátos, balladisztikus atmoszférát kölcsönöz a sötét tónusban tartott produkciónak.

Képgaléria itt:

http://www.delmagyar.hu/kepek/egerek_es_emberek/2028441/

Délmagyarország
2012.10.01.
Hollósi Zsolt