Szegedi Kortárs Balett: Rítus

Január 10-én és 11-én ismét műsoron!

Szívritmust idéző zene kezdődik, a közösség egyszerre táncol. Az előtérben látható ruhakupac köré csoportosulnak, s csodálkozva nézik azt. A megvilágítás profizmusa már itt látható.

Dominál a kék szín, de sokszor emel ki egy-egy alakot a fénypászma. A színpad szinte végig teljesen sötét, a fénykörökön kívül nem látunk. Éjszaka benyomását kelti, egy olyan éjszakáét, melyen a törzs tagjai rítusukat végrehajtják, a szent időben. Díszlet az első felvonás során egyáltalán nincs. Kisebb csoporttáncok következnek, de a táncosok teljesen összhangban, ugyanazt táncolják. Milan Savic erőteljes, elektronikus zenéje jól tagolja a mozgást, dinamikussá téve a táncot.  Gyakoriak a lágyan kezdődő, majd hirtelen erőteljesen megtört mozdulatok. A jelmezek egyszerűek, semleges színűek. A lányok kócosak, a fiúk szakállt és bajuszt viselnek. Többször felbukkanó elem a sorba rendeződött csoporton áthullámzó mozdulat, melyet egyesével továbbadnak. Ez mintha arra utalna, hogy a természeti népeknél minden információt megosztanak, az erő a közösségben rejlik.
Kisebb csoportok mozdulatsora ugyanaz, akik szétosztva állnak a színpadon, s az összkép nagyon látványos, Juronics igazi virtuozitása. Egy bizonyos ponton kiválik a többiek közül a törzs vezetője (Csetényi Vencel), míg a társai a háttérben táncolnak. Egy darabig mozdulatlanul figyeli őket, majd leveszi, széttépi felsőjét, s táncba kezd. A többiek némán figyelik. Szétdobálja a színpad előterében látható kosztümöket, s az egyik fehér gallért a háttérben felgyújtja, míg két lány táncol kétoldalt, kék fényben. Igazán artisztikus látvány. A két lány végül eloroz egy-egy inget, szájukban fogva, négykézláb kúszva. A változás első magjai elvetettek.

A csoport élete látszólag egy darabig még változatlanul folyik tovább. Ropogásszerű zajokra gyönyörű férfi triótáncot láthatunk. Lassú mozdulatok, egyszerre mozduló végtagok. Visszatérnek a nők, egyre kevesebb a szereplőkön a ruha, a férfiak félmeztelenek, a nők melltartóban vannak és sárosak. Előtérben női tánc, háttérben a férfiak kimerevített, festményszerű mozdulatai, ahogy egyiküket felemelik, a fénybe tartják. Lázadók érkeznek, akik ősi rendszerüket felcserélnék az újra, még ismeretlenre. A pár fehér gallért ölt. Kettősük végén a vezető megfosztja őket megkülönböztető ruhadarabjuktól. Hiába a figyelmeztető szólótánca, a páros nő tagja, felölti az összes új ruhadarabot, melyet a csoport egy emberként próbálja semmissé tenni. Visszaállítanák az egységet, hisz a változás, az új veszélyes. Közös, eggyé vált mozdulatokkal olvasztanák vissza kiugró tagjukat.
A ritmikusság, az ismétlődő mozdulatsorok elősegítik a tudat állapotváltozását, egyfajta transz elérését. Egymástól távolodó, lassú majd megtörő mozdulatok, lágy, de elektronikus zenével. Tökéletes sejtelmesség, másállapot. Juronics terepe az éjszaka, a tudat másállapota. Közege a vad, szabad világ, ahol elemében van. Itt teljeset alkothat.

A második felvonás elején már mindenki behódolt az új életformának. Fekete-fehér ruhában vannak, a férfiak öltönyben, a nőkön fűző is van, némelyeken pedig a már látott körgallér. Minden szabályozott, még a levegővétel is, legalábbis a fűzők erre utalnak, és a mozgás is. A csoport itt is gyakran együtt mozog, de a gesztusaik és a mimika gyakran parodisztikus, csúfondáros. Egyszer még keresztet is vetnek. Díszletként fekete térelemeket mozgatnak a színpadon a szereplők, melyből később falat képeznek hátul. A fekete-fehér egyhangúságát kék fény töri meg. A tánc stílusa is teljesen más, kimértebb, túlzóbb mozdulatok jellemzik, hiszen a zene is teljesen más, Joseph Haydn 39. szimfóniája. Nagyobb a távolság, s kevés az érintés a táncosok között, s mintha akkor sem tudnának mit kezdeni a szereplők az intimitással. A mesterkélt mosolyok és a vándorló térelemek között fel- feltűnik pillanatokra a vezér, félmeztelen, az előző felvonásban látott sárbarna nadrágban, mezítláb (a többiek zokniban vannak). Amikor táncolni kezd, mozdulatai is eltérnek a többiekétől, ugyanaz a nyers vadság érzékelhető, mint az első felvonásban. A többiek kínosan nevetgélnek rajta, mindent kigúnyolnak, kinevetnek, ami más, eltérő. Mikor a vezető feléjük fordul, abbahagyják, s elkezdik ledobálni ruháikat. Ismét füst lepi el a színpadot, az ősi világ teret követel.
A vezér koreográfiájában felismerhetőek az első felvonás elemei, melyet ritmikusan ismételtek. Már mind régi ruháikban vannak a vezér mögött, s ismétlik a mozdulatsort. Elöl már csupán egyetlen nő van, aki még ragaszkodik az új hagyományokhoz. Végül a csoport együttes erővel megfojtja a nőt, aki veszélybe sodorta a közösséget, és változást okozott. Egyik felvonásban sincsenek egyedi karakterek, a szereplők egyformák szinte. A darab a zárt, változatlan, egységben működő törzs életében bekövetkező változásról szól, majd a változás könyörtelen kiirtásáról.  Mintha semmi köze nem lenne a két világnak egymáshoz, pedig mindkettő az emberiség történetének egy-egy fejezete.

2014.01.04.
http://miaszitublog.blogspot.hu/2014/01/szegedi-kortars-balett-ritus.html
Rácz Enikő Míra