Az igazság bajnoka

Pozsgai Zsoltot egy hajszál választja el attól, hogy jó darabíró legyen, és jelenleg igen távol van attól, hogy művészi drámákat írjon, ám mindig megtalálja a legkönnyebb utat.

Pipás Pista történetéből például bizonyára nagyon sokféle darabot lehetett volna írni groteszk bohózattól igazi tragédiáig, dokumentumjátéktól archaizáló színpadi balladáig. Történeteiben, az igazakban és a róla szóló legendákban a Móricz Barbárokjából ismerős rideg, vad erkölcs találkozik az első világháború utáni nyomorúsággal és az emberélet elértéktelenedésével. Pipás Pistáról egyébként sok bizonytalan és csak kevés biztosnak látszó dolgot lehet tudni. A teljes igazság valahogy homályba vész. Ami bizonyosnak látszik annyi, hogy nő létére férfiruhában élt a Szeged környéki tanyavilágban, két gyilkosságot bizonyítottak rá, ezekért halálra ítélték 1933-ban. Egyesek szerint ki is végezték, mások szerint Horthy megkegyelmezett neki, és 1840-ben a börtönben halt meg, de az is olvasható, hogy eleve életfogytiglanra ítélték. Rieger Pálnénak hívták, lányneve Fődi Viktória vagy Piroska volt, Átokházán született, talán 1883-ban. Olvasható az is, hogy fiatalkorában megerőszakolták, majd férjhez adták, meg az is, hogy mielőtt férfiruhát öltött, hat gyereket szült, de közülük csak egy maradt életben. Nagy erejű, nagy verekedő hírében állt, mindenféle férfimunkát elvállalt, a gyilkosságokat is megbízásból, anyagi ellenszolgáltatás fejében követte el. Bér- és sorozatgyilkos volt tehát. Mindig azonos módon, önakasztásnak álcázva ölte meg áldozatait, akik kibírhatatlan, feleségüket, gyerekeiket rettegésben tartó gazdák voltak. Van, aki szerint mindenki tudta, hogy nő, mások szerint viszont akkor derült ki a neme, amikor a csendőrök erőszakkal levet-kőztették. Nem tudható, hogy a nemcsere mögött volt-e szexuális motiváció, de erre vonatkozó szóbeszéd is akad. Ember Judit dokumentumfilmet készített Pipás Pista és társai címmel, Csaplár Vilmos Hitler lánya című regényében szerepelteti.

Pozsgai Zsolt tanyawesternnek nevezi darabját, amivel az amerikai filmes cowboyromantika kerülőútján a magyar betyárromantikához kapcsolja hősét. Darabjában e szerint is jár el. Az ő Pipás Pistája az igazság bajnoka, gyilkosságaival a családon belüli erőszakot, a rasszista kiközösítést, a férfiuralom túlkapásait és a kapzsi vagyonhajhászást bünteti, és pártolja az igazi szerelmet. Első ügye egy vénember, aki nem akar gyereket, meg se tudná csinálni, fiatal felesége pedig nemcsak utálja, de van is neki egy fiatal szerelme, akivel készek lennének rengeteg utódot nemzeni. Ezért kell az öreget eltenni az útból. A következő áldozat egy kapzsi szörnyeteg, aki az ólban tartja az asszonyt, miután megszülte, fölnevelte a fiúkat, és már csak útban van. A harmadik származása miatt veti meg és tartja, dolgoztatja állati sorban a feleségét, eke elé is befogja. De a negyedik áldozat a legérdekesebb. Ezúttal Pipás Pista, igazságérzetétől indíttatva, a megbízóját öli meg, az ugyanis mulatozó, derűs kedélyű, de amúgy szorgalmasan dolgozó férjét puszta zsugoriságból szeretné eltenni láb alól. És amikor Pipás nem akarja vállalni az ügyet, megzsarolja azzal, hogy tudja kicsoda, tudja az igazi nemét és nevét, azt is tudja, hogy megmérgezte a férjét, azért bujdokol a déli tanyavilágban. Ezzel a szerző egyúttal a tiszazugi arzénes asszonyokhoz is köti Pipás Pista sztoriját.

A darab pedig Háy Gyula Tiszazugjának a kistestvére is lehetne. Már abban az esetben, ha Pozsgai Zsoltnak egy pofás darab megírásánál komolyabb célja is lett volna. Ha valamit mondani is akart volna a tanyai rémdrámák sorozatával. Jellemző az az ötlete, hogy a halottak, a meggyilkolt férjek a túlvilágon összegyűlnek, és onnan humorizálnak. Jópofiznak, szellemeskednek, mulattatják a közönséget. Semmi komoly mondandójuk nincs odaátról. Csak az időt húzzák, hogy kiteljen egy komplett előadásra való a négy, részletesen előadott gyilkosságot, némiképp a felderítést, letartóztatást, kivégzést is tartalmazó, valamint zenés-táncos betétekkel is dúsított műből. A szerző legfőbb ambíciójának egy jól megcsinált darab látszik, de ez is csak részlegesen sikerül. Igaz, próbál az alaptörténettől elrugaszkodva színes, változatos, különleges eseteket kreálni a gyilkosságokból. Csak az első áldozatot akasztják föl, a másodikat megvadított tyúkokkal csípetik halálra, a harmadikat, egy kéjencet halálra szeretik a megvadult nők, az asszonyt meg földarabolják. Az egyes epizódok alapszerkezete mégis azonos. Jön a megbízó, elhatározzák a tettet, majd végrehajtják. Az események menete azonos, az utolsó esetben is csak a végső kimenetel más.

A darab vége is tudható, hiszen Pipás letartóztatásával kezdődik az eseménysor, mintegy Ő meséli el a vallatóknak, hogy mi történt. Ám a vallatás puszta keret, a csendőröknek nincs se egyéniségük, se arcuk, se céljuk, se taktikájuk, így magában a vallatásban semmi igazán drámai nincsen, hacsak az nem, hogy próbálnak erőszakoskodni a rabbal, de közben rettegnek hatalmas erejétől és dühétől. Az egész előadásnak az lenne az igazi csattanója, hogy Pipásnak van egy félkegyelmű, néma segítője, aki mindig ott van vele minden gyilkosságnál, a tetteit dacosan vállaló bűnöző mégis ártatlanságát bizonygatja. A kivégzés előtt erről a fiatalemberről bevallja, hogy a fia. Ettől kellene befejezésül és ráadásképpen némi szentimentális felhangot kapnia a rémtörténetnek.

Az előadás felértékeli a darabot, mindenek-előtt Szabó Gabi alakítása révén. Igazi bravúr, nem több, de nem is kevesebb. A valóságos Pipás Pistához nyilván annyi köze van, mint a darabnak. Igazi nadrágszerep, csak szokatlan gondossággal kivitelezve. Szabó Gabi és a rendező, Kovács Frigyes nem bízik semmit a néző jóindulatára. A néző férfit lát, és kételyei támadnak, igazat ír-e a színlap, nincs-e itt valami trükk, tréfás átverés. Igaz, ez a Pipás Pista legfeljebb szenvedélyében, haragvásában hasonlít arra, akiről a legenda és a színlap is szól. Karcsú, maszatos arcával, durva öltözékében is elegáns fiatalember, egy vad suhanc, még csizmában is eszünkbe juttatja Tóth Árpád verséből, hogy faunbokájú. Valóban cowboyfilmbe illő hős is lehetne. Jakab Tamás éles vonásokkal felrajzolt karikatúrát hoz az asszonyát ólban tartó férj szerepében, Danis Lídia pedig még rajta is túltesz a groteszk túlzásban, ahogyan a sok férfimunkától kiszőrösödött, megbajszosodott nőt ábrázolja. Kéner Gabriella viszont éppen realisztikusan életszerű alakításával tűnik ki a férjét megöletni szándékozó céltudatos üzletasszonyként. A többi színész korrekten alakít.

Molnár Zsuzsa díszlete ötletesen jelzi a falusi világot és szolgál alkalmas helyszínekkel a történések számára, jelmezei a miliőfestésen túl eleven színvilágról is gondoskodnak. Fábri Géza tamburás egy szál hangszerrel biztosítja, hogy a bohóságot még zenésnek is lehessen nevezni. Kovács Frigyes rendező rugalmasan követi a szöveg nyújtotta lehetőségeket, naturalisztikus, romantikus, szatirikus rétegek között vándoroltatja az előadást.

Zappe László – Criticai lapok