Önkéntesek az Othellóban

Mozgalmas, egyszerre modern és kosztümös klasszikus produkcióként állította színpadra a nagyszínházban Bodolay Géza az Othellót. A Shakespeare-tragédiában több statiszta is közreműködik – nagyrészt önkéntesek, akik kalandvágyból, civil érdeklődésből, gázsi nélkül vesznek részt az előadásban.
– A Szegedi Nemzeti Színház honlapját olvasgattam, ott láttam a felhívást, hogy önkéntes statisztákat keresnek. Gyerekszínész voltam, 12 éves koromtól több produkcióban is szerepeltem itt, majd érettségi után Budapesten, Gór Nagy Mária színitanodájába jártam – mondja a 25 éves Göblyös Sára, aki jelenleg televíziós műsorkészítő szakra jár, nyaranta pedig Szombathelyen, az Iseumi Szabadtéri Játékokon játszik.

– Nagy élmény volt a próbaidőszak, örülök, hogy személyesen is megismerhettem Bodolay Géza főrendezőt. Pozitív véleményem alakult ki a színházról, tehetségeseknek tartom a szegedi színészeket. Többnyire olyanok jelentkeztek önkéntesnek, akiknek volt már közük ehhez a világhoz. Akik pedig teljesen újak, nagyon beleszerettek. Aki egyszer belecsöppen, az egész életére „megfertőződik" a színházzal.
Sára jónak tartja az önkéntességet, bár azt is hozzáteszi: ez nem az a munka, amiben akárki részt vehet.
– Attól, hogy „csak" statisztáltunk, végszavakra végezzük a feladatunkat, ezért 100 százalékos figyelemre van szükség. Ilyen munkát csak azok képesek elvégezni, akik tisztában vannak a feladat fontosságával. Egészen más bejárni egy idősek otthonába vagy egy iskolába; a színházban nagyobb a felelősség. Egyelőre a tanulásra koncentrálok, de a tanulmányaim elvégzése után szeretnék újra komolyabb kapcsolatba kerülni a színházzal. Az Othellóban szerzett tapasztalatok is segíthetnek majd ebben. Bodolay Géza látványos előadást rendezett, a zenei blokkok is jól kiegészítették a szöveget.

– Színésznek tanultam a Békéscsabai Jókai Színház stúdiójában, majd Budapestre kerülve pár évre kiszálltam ebből a világból. Amikor magánéleti okokból Szegedre költöztem, az interneten láttam meg a Talentum Egyesület felhívását: önkéntes statisztákat kerestek az Othellóba. Újra bele akartam szagolni a színházi légkörbe, gondoltam, ez jó lehetőség erre – mondja egy másik önkéntes, a 22 éves Hodu Péter, akinek a családjától sem áll távol a játék: édesapja, Hodu József Békéscsabán színész. – Ő is örült, hogy újra játszom. Én is jól érzem magam ebben a nagyon komplex produkcióban. Olyan önkéntesekkel is együtt dolgozunk, akiknek ez az első színházi munkájuk. Sok segítséget kaptunk az ügyelőktől: terelgettek bennünket.
Az egész csapat nagyon lelkes, mindenki teljes erőbedobással végzi a feladatát. Az „újoncoknak" eleinte szólni kellett, hogy a színháznak vannak belső szabályai, a statisztáknak is meg kell felelniük ezeknek. Szerencsére egy-két hét alatt megszokták, megértették a hierarchiát, belerázódtak a játékba. A premierközönség remek volt, nagy sikert aratott a produkció. A szakma visszajelzése is pozitív, nem bántam meg, hogy gázsi nélkül is vállalkoztam a feladatra. Azóta kisebb társulatoknál is kaptam már szerepet, így azt remélem, visszatalálok a színházhoz.
Játszva ügyel

Báhner Péter nemcsak ügyelő, hanem játszik is a darabban: piros orrú bohócként tűnik fel, közben gardírozza is a statisztákat. – Akadnak olyanok, akiknek már van némi színpadi gyakorlatuk, néhányan játszottak már a kisszínházi Bánk bánban is. Az önkéntesek másik fele viszont teljesen civil, életükben nem voltak még színpadon. Jó velük dolgozni, mert komolyan veszik, pontosak, lelkiismeretesek. Ketten ügyelünk Stefanik Sándorral, mindketten figyelünk rájuk. A speciális színházi munkamenetre rövid idő alatt kellett megtanítani őket; a színészeknek ebben már nagy rutinjuk van, tudják hogyan működnek a dolgok, ezért ők is segítettek. Rövid idő alatt sokféle emberrel ismerkedtem meg ebben a produkcióban, hiszen a grúz származású joghallgatótól a pékmesteren át anyáig és lányáig nagyon vegyes társaság jött össze. Ez unikum mindenkinek, talán még a nézőknek is.

delmagyar.hu
2014.02.13.