Bemutató 2014. március 7-én

MIMIKRI / TAVASZI ÁLDOZAT

Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója

MIMIKRI

Elvegyülni, hasonulni, eltűnni- védekezésből vagy zsákmányszerzésből. Az evolúció során számos fajtája alakult ki a mimikrinek, a környezethez való megtévesztő azonosulásnak. Az emberi faj a pszichéjében hordozza a mimikri képességét, a személyiség teljes mértékben képes átformálódni, vagy éppen színleléssel beolvadni a többiek közé.  A cél a túlélés, a zsákmány megszerzése, a megtévesztés manipuláció révén, de sosem lehet tudni, hogy ki a vadász és ki a préda.

Unsuk Chin, a Berlinben élő, számos rangos, nemzetközi díjjal kitüntetett dél-koreai zeneszerző mestere Ligeti György volt, többek között Sztravinszkij és Bartók zenéjét is meghatározónak tartja kompozíciós stílusában. 2009-ben bemutatott concertoja, a Su a keleti és a nyugati zenei világot ütközteti. Az ősi kínai hangszer, a sheng és a szimfonikus zenekar dinamikus viszonyában a szólóhangszer hol elvegyül, hol eluralkodik, hol teljesen eltűnik a zenekari hangzásban. Egymás árnyékai, visszhangjai lesznek a hangszerek, hangokkal rajzolva meg egy különös mimikri-jelenséget, ahol nem tudni, ki és kihez hasonul valójában.

Táncolják: Czár Gergely, Takács Zsófia
valamint Hortobágyi Brigitta, Palman Kitti, Zsadon Flóra, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Majer Gábor, Bujdosó Anna, Szigyártó Szandra, Bálint Adél,

Zene: Unsuk Chin – Su

Fény: Stadler Ferenc

Tér: Juronics Tamás

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Konzultáns: Almási-Tóth András

Koncepció: Juronics Tamás

Koreográfia: Juronics Tamás és a társulat

TAVASZI ÁLDOZAT

Szegedi Kortárs Balett és a Budapesti Tavaszi Fesztivál közös produkciója

Múltjuk hordalékain élő emberek élnek együtt, egymás mellett egy közösségben, melynek valójában semmi célja nincs, csak önmagába zártan létezik.  Maguk sem tudják, hova tart mindez, de egyre elviselhetetlenebbé válik a kiúttalanság: együtt kell döntésre jutniuk, hogy megrepedjen az állandóság burka, hogy ki tudjanak törni egy másik létezés felé. Fájdalmas a felismerés, hogy az új, jobb világ születéséhez közös áldozathozatalra van szükség.
Sztravinszkij „rítusát” most a 21. század szemszögéből újrafogalmazva láthatjuk: mit jelenthet a megváltás, a feláldozás és az áldozattá válás a mai kor emberének.  Egy közösség, mely lassan felemészti önmagát, felszámolja a múltat, de nincs helyette semmiféle jövőképe, így nem marad számára más, mint áldozattá válva bizonyítani létezésének és halálának értelmét.

Táncolják: Czár Gergely, Zsadon Flóra, Csetényi Vencel, Palman Kitti,  Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Hegedűs Tamás, Kiss Róbert, Majer Gábor, Takács Zsófia, Markovics Ágnes, Bujdosó Anna, Szigyártó Szandra, Bálint Adél

Zene:  Igor Sztravinszkij

Fény: Stadler Ferenc

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Konzultáns: Almási-Tóth András

Koreográfus: Juronics Tamás 

Balettigazgató: Pataki András

Művészeti vezető: Juronics Tamás