Versenyben a Dömötör-díjakért

A közönség 16. alkalommal ítélheti oda a Dömötör-díjakat a Szegedi Nemzeti Színház legjobbjainak. Május 25-éig 10 kategóriában 30 jelöltre lehet voksolni a nyomtatott szavazólapokon és a díj internetes oldalán: www.domotordij.designer.hu. A döntés megkönnyítéséhez kritikákból idézve elevenítjük fel a 2013–2014-es szezon emlékezetes művészi teljesítményeit. A díjakat a május 31-i nagyszínházi gálaesten adják át.

Legjobb férfi színészi alakítás

Jakab Tamás (Az öreg hölgy látogatása): „Az Alfred Illt életre keltő Jakab Tamás sallangmentes természetességgel játssza a lelkiismeretét elaltató, naiv kispolgárt, aki csak lassan és hitetlenkedve döbben rá, hogy a manipuláció áldozatává válhat; azzal, hogy a gülleniek hitelből őrült vásárlásba kezdenek, az ő halálos ítéletére ütik rá a pecsétet” (DM).
Király Levente (Ők tudják, mi a szerelem): „A romantikus túlzásokkal élő Berliozt, aki ifjonti hévvel ostromolja a képzeletében múzsájává növesztett Estellát, Király Levente pályafutása korábbi évtizedeit felidéző izzással, roppant energiákat mozgósítva, remekül poentírozva, pazar humorral kelti életre. Egyik pillanatban még a közönséggel is összekacsintva felszabadultan komédiázik, a következő jelenetben már korát meghazudtoló szenvedéllyel zengi Hubay kortalan szerelem-himnuszát” (DM).
Pataki Ferenc (Othello): „Ez a Jago nem démoni, félelmetes gonosz, inkább egy kisstílű, de életveszélyes gazember. A mindig többre vágyó második, akiben a ragyogó tehetség eltorzulva totális gátlástalansággal párosul. ťE zöld szemű szörny fölzabál akárkitŤ – mondja a jóakarat óvó-védő álcájában Othellónak; Pataki nagyszerűen érzékelteti a számító tettetést” (DM).

Legjobb női színészi alakítás

Csorba Kata (Másikember): „Erős, határozott, dinamikus jelenség a színen. Ellentmondást nem tűrő hisztérika, kedvesen akaratos, gyűlölhetően távolságtartó Éva-típus. Vinnai nem írt számára élettörténetet, mintha pusztán azt a nőt kellene megjelenítenie, akinek egész sorsa az az egyetlen és végzetes hiba, amely szerint nem akart lefeküdni a barátjával, aki végső elkeseredettségében nem tudott mást tenni: ťmegbaszta a nővérétŤ. Az abszurd helyzetekben, ahol a néző félve nevet és nevetve fél, Csorba Kata végre megmutathatja színésznői kvalitásait különösebb vetkőzős jelenetek nélkül” (tiszatajonline.hu). Fekete Gizi (Az öreg hölgy látogatása): „Az előadás felépíti magát, ebben elsősorban Fekete Gizi jelent nagy segítséget, aki Claire szerepében nagyformátumúan tudja adni a kisszerűt, gyerekes bohósággal a halálos komolyságot, múló szeszélyként a fenyegetést, romantikusan a lélektelenséget. Szikárságában elegáns, elhivatottságában türelmes, gonoszságában bölcs Claire Za-
chanassian ő” (7ora7.hu).
Gidró Katalin (Othello): „Gidró Kati meggyőző naiva, ártatlanságát készséggel elhisszük neki. Mint egy pihegő kisgalamb, olyan. Hogy mit talált benne ellenállhatatlannak a feltehetőleg nagytermészetű mór (ezeknek a feketéknek ugye akkora farkuk van, mint ide Lacháza) – hát azt azért csak találgatni lehet” (tiszatajonline.hu).

Legjobb operaénekes

 Kelemen Zoltán (Hoffmann meséi): „…ahogy Kelemen Zoltán elindítja Dapertutto Tüköráriájának visszatérését, az érzéki gyönyörrel tölti el a néző-hallgatót. Az merő érzéki tobzódás. A baritonhang sötét tónusa maga a varázslat, s amint Kelemen könnyedén, szinte mélázva föllép az egyvonalas G-re, borzongatóan mutatja ennek a gátlástalan fickónak az erejét” (tiszatajonline.hu).
László Boldizsár (Hoffmann meséi): „A második előadáson aztán fölvillanyzóan megjelenítette mindazt, amit eddigi pályája alapján joggal vártunk tőle. Züllött volt és elegáns, naivan hiszékeny és mindentudóan kiábrándult. Hangja mindvégig egyetlen pozícióban szólt, de hol könnyed, fiatalos tónusban, hol drámai színekkel telten. Egyik pillanatban Nemorinót hallottuk, a másikban Otellót. A magasságok pedig egy lángvágó intenzitásával világítottak. Fény és árnyék – egy nagy Hoffmann-alakítás” (tiszatajonline.hu).
Szerekován János (Hamupipőke): „A vagány rocker motorosként talpig feketében színre lépő Ramiro herceget először Szerekován János keltette életre, aki igazi Rossini-tenor, erőlködés nélkül énekelte a szólam kadenciáit” (DM).

Legjobb opera-énekesnő

Kálnay Zsófia (Hamupipőke): „Az ő hangja nemcsak szép, de játékos és könnyed, s a pasztózus figurát egyszerre élettelivé teszi. Két torokszorító pillanatában örökre szívünkbe zárjuk” (tiszatajonline.hu). Kónya Krisztina (Simon Boccanegra): „…a két év után visszatérő Kónya Krisztina azzal lepett meg, hogy még szebbé, tömörebbé, érettebbé vált a hangja, magabiztosan, poétikusan énekelt” (DM).
Szemere Zita (Hoffmann meséi): „Tavaly a Rigolettóban már fölfedeztük Szemere Zita kitűnő koloratúrkészségét. De hogy mennyire nyaktörően virtuóz, az csak most derült ki. Egyik lélegzetelállító futamának tetején háromvonalas Asz-t énekel, amelyet még a legnagyobbaktól sem hallani élőben. Másik felfedezésünk, hogy Szemere lenyűgöző komika, minden gesztusával mosolyt fakaszt, imádnivaló és röhejes” (tiszatajonline.hu).

Legjobb rendező:

Barnák László (Másikember): „…Barnák László úgy gondolta, nekirugaszkodik egy nagy ívű apokaliptikus páros-polémiának, aminek eredményétől legalább egy este erejéig azt érezhetjük: nem is olyan üres Szeged fölött az ég…” (tiszatajonline.hu).
Hollós Gábor (Az öreg hölgy látogatása): „Hollós színészekből dolgozik, mivel a díszletkép egy forgatható kétszintes emelvény mindössze. Ez az emberi erőforrásra irányítja a figyelmet, és ez jól is van így, hiszen a mondatok ereje tud képviselni valamit” (7ora7.hu).
Juronics Tamás (Tavaszi áldozat): „Juronics Tamás Stadler Ferenc hatásos fényeffektusaival expresszív képeket alkotott, szép és megrendítő, amikor a táncosok a sötétben meztelenre vetkőznek, majd hófehér köpenybe bújva angyalokként keringenek, végül pedig a ruhahalmok alól előkerülő izzó kockákról egyenként a ťmélybeŤ vetik magukat” (DM).

Legjobb díszlettervező

Fodor Viola (Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak): „Fodor Viola díszlete régi, lepusztult vidéki szatócsboltot idéz fiókos faliszekrénnyel, pultként is szolgáló nagy asztallal, poros számlakönyvekkel. A huzatos ablakon minden nyitásakor besüvít a szél” (DM).
Mira János (Othello): „Ahogy a velencei színben a leereszkedő plasztiklapok visszatükrözik a barokk arany nézőtérrel együtt a közönséget is, az is azt az érzésünket erősítheti: a házasélet tragédiája akár itt és most is történhetne. Ciprus szigetén sem egy középkori várban, hanem mai épületek romjai között zajlik a játék, vasbeton pillérek kilógó vasalatai, lerombolt téglafalak, félig lehullott zöldeskék csempék teremtenek különös atmoszférát” (DM).
Molnár Zsuzsa (Hoffmann meséi): „Kitűnő az Antónia-kép a sok 40-es égővel meg a fekete leplekkel letakart székkel. Ahogy Crespel a legjobbat akarja, és a legrosszabbat csinálja: gyászt ültet lánya szobájába és a szívébe. Az előadás megragadó pillanata, amikor Antónia és Hoffmann szerelmi kettősében lassan lecsúszik a világos székekről az összes fekete lepel, és a lakás világossá, élhetővé válik” (tiszataj-
online.hu).

Legjobb jelmeztervező

Benedek Mari (Memo): „A jelmezekben is igyekezett visszahozni az 1970-es évek elejét: csíkos, piros mackó, pliszírozott szoknya, világosbarna kordbársony öltöny, dzsörzé” (DM).
Bianca Imelda Jeremias (Othello): „…a ruhák undorítóan nagyszerűek” (tiszatajonline.hu).
Varjas Zsófia (Ágacska): „…a ťjátékmesterŤ, Flórián Antal nagyon jól néz ki, mert Varjas Zsófi remek jelmezeket tervezett” (tiszatajonline.hu).

Legjobb férfi mellékszereplő

Báhner Péter (Az öreg hölgy látogatása): „…a vasutas és a tévés műsorvezető szerepében ad már-már paródiába hajló, humoros karakterábrázolást” (DM).
Poroszlay Kristóf (Othello): „Poroszlay lüke Rodrigója említésre méltó” (tiszatajonline.hu).
Sorbán Csaba (Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak): „Karnyóné bolond fiát női ruhában, kopasz fejére apró piros masnit erősítve Sorbán Csaba erős groteszk ízzel formálja egyedivé” (DM).

Legjobb női mellékszereplő

Borsos Beáta (Memo): „…kacér csípőmozgással rajzolja meg a mindenre kapható ápolónő karikatúráját” (DM).
Kéner Gabriella (Othello): „Tetszett Kéner Gabriella Desdemonát az asszonyi hűségről kiábrándultan oktató Emiliája” (DM).
Somogyvári Tímea Zita (Hamupipőke): „Somogyváriról, az emelkedett oratóriumok szólistájáról ebben az ellenmisében kiderül, hogy erős komikai vénája van. Kiderül továbbá, hogy operaszínpadon egy nagy és szép hang akkor is átütően hatásos, ha momentán csak kvalitásainak töredékére vanszükség” (tiszatajonline.hu).

Legjobb táncos

Czár Gergely (Tavaszi áldozat): „Czár Gergely a megtévesztés mestereként mint valamiféle rejtőzködő, álcázó ragadozó, lesben álló vadász figyeli ťáldozatátŤ, majd groteszkbe hajló vad, dinamikus násztánccal csap le rá” (DM).
Csetényi Vencel (Rítus): „A barbárok spiritusz rektoraként Csetényi Vencel félmeztelenre vetkőzve egyfajta sámántáncot lejt, majd a háttérben egy olajoshordó felett látványosan elégeti az egyik spanyolgallért, amely így az elutasított civilizáció és értékrend jelképévé transzformálódik” (DM).
Takács Zsófia (Mimikri): „Takács Zsófia kifinomult mozgáskultúrájával, hajlékonyságával és szenvedélyességével kápráztatja el a közönséget (DM)”.

Délmagyarország
2014.05.15.