In memoriam Flórián Antal

Flórián Antal (1939-2014)

másik valóságba szökött előlünk, utolsó szerepét már nem játszhatta el a Szökevény csillagokban. A csillagok közül nézi, mit írunk most össze róla.

Mikortól elhatározta, hogy Marosvásárhelyen színész lesz, és a Főiskola után hét éven át a kolozsvári Állami Magyar Színházban játszott: nyilvánvalóvá vált: ezzel az erdélyi örmény-magyar örökséggel neki mindenkor küldetése is van, mely egyetemesebb, mint az általa mindenkor szentként tisztelt Színház.

Tolnai Ottó Végeladásában láthattam először őt a pesti Körúton vendégszerepelni, és felejthetetlenül rögződött.

Akkor nem tudtam, hogy három évtizeden át játszhatunk majd együtt a térrel és idővel.

A szegedi diplomarendezésem „premier-oklevelén” Mentes József és Király Levente mellett szerepel az aláírása. Mikor 1991-ben megjelent a Kortárs magyar Színészlexikon, Tóni bátyám a fontosabb szerepeit két közös munkánkkal zárta: ő volt Don Sacramento a spanyol Három cilinderben, s tulajdonképpen ennek az elszánt alakításának köszönhetem, hogy a łódziak meghívtak rendezni 1987-ben az ellenálló lengyel társulathoz. Nem lehetett ellenállni a Flórián Antal által megformált Sztálinnak, amint az asztal tetején mindenre elszántan énekelte: „Szent az egyenruha nékünk…”.

Aztán jött Hamlet sírásója, Flórián Antal nagyon is értette-tudta, miért talál csizmát a harminc esztendős gödörben. A Bolondok táncában a helyi harsona mint egyetlen szimpatikus figurát aposztrofálta az anarchista egyetemistáknak szállást adó kisemberét, és ő éppen olyan pontos volt, mint a Revizorunk postamesterében, vagy korábban a Hab álprofesszoraként.

Flórián Antal soha nem kért semmit, nem akart „fő”-szerepelni, ám ha valaki végigtekinti a pályát: csodálkozva láthatja: folyamatos és természetes nélkülözhetetlenként volt jelen mindannyiunkkal, akik lentről nézhettük őt.

A fiatalok pedig (több Társulatban új- és új fiatalokkal volt mód kipróbálni): mosolyogva bámulták, igaz, mély vonzódással és tisztelettel szerették. Flórián Antal nem alázatos volt. Amit művelünk, neki mindenkor a legszemélyesebb, velünk közös, szent, megszállott, színházi Ügye volt.

Aki pedig látta: emlékezni fog rá: az Öreg hölgy látogatásától visszafelé a Végeladásig és azon is túl.

Büszke vagyok, hogy részt vehettem Flórián Antal küldetéses életében.

Bodolay Géza