A történelem vasfoga
2014. november 18-án és 19-én ismét műsoron!
Ősbemutatóval nyitotta meg kapuit nézői előtt a Szegedi Nemzeti Színház az új évadban: Pozsgai Zsolt A vasgróf című darabja Bodolay Géza rendezésében szeptember 26-a óta látható a Kisszínházban.
Bodolay Géza korábban azt mondta: az előadás Tisza István élethelyzeteit mutatja be olyan módon, hogy a történelmi hatásokat a tragikus sorsú miniszterelnök emócióival elegyítve tárja elénk. Sőt, a rendező szerint, bár Tiszát meggyilkolják, A Vasgrófról mégsem lehet egyértelműen azt állítani, hogy története tragikus, de azt sem, hogy komikus lenne: ez a kettősség pedig végigvonul a darabon.
Az előadást látva elsőként fontos megjegyezni, hogy a díszletek és a jelmezek segítenek megteremteni az adott kor miliőjét, így a közönség a 20. század elején érezheti magát. Annál is inkább mivel a nézőteret a színpadtól nem választja el függöny, ezáltal a szemlélődő az események részesének tekintheti magát. A színpadon megjelenő tárgyak ottléte szükségszerű, nincsenek túlzó, oda nem illő, de felesleges elemek sem, sőt, a tárgyak gyakran funkciót is váltanak a jelenetek között, ami segíti a gördülékeny „mesélést”, nem zökkentve ki a nézőt.
Bodolay Géza bátran használja a metapozíció eszközét a darabban: tehát már a szereplők a megjelenésével és a színpadi elhelyezésükkel is utal erkölcsi helyzetükre. Tisza több jelenetben is felettes pozíciót foglal el, mint például első merénylőjével és saját feleségével szemben is. Kovács képviselő felett áll, amikor Kovácsnak nem sikerül lelőnie Tiszát, s saját magát lövi fejbe, mintegy tükrözve a miniszterelnök erkölcsi fölényét. Ugyanez a morális nagyság jelenik meg, amikor a darab folyamán a feleségével beszélget, hiszen Tisza áll, míg felesége a széken kuporog.
Az utóbbi jelenetben az “öltözködési – kód” szintén megjelenik, Ilona világos színű pongyolában látható, míg Tisza sötét öltönyben, mintegy felidézve a pap és a neki éppen gyónó képet a keresztény kultúrkörből. Emellett Kovács Gyula zilált ruházata jól közvetíti a képviselő megzavarodott elmeállapotát.
A publikum a magyar történelem egyik híres miniszterelnökét, Tisza Istvánt ismerheti meg közelebbről. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy Pozsgai Zsolt a történelmi eseményeket szándékozta vegyíteni az érzelmi szálakkal, ám a darab néhány pontján talán valamivel jobban szem előtt kellett volna tartania a történelmi hűséget, mivel a színház feladata közé sorolható az érték közvetítés, ami meglátásom szerint abban is manifesztálódik, hogy hiteles adatokkal dolgozik, főleg ha egy történelmi személyiség történetét eleveníti meg. Ilyen például Ady Endre és Tisza barátsága. Az író által kialakított Tisza karakter a jelenetek során egyre inkább veszít a hitelességéből, éppen a túláradó érzelmi megnyilvánulásai miatt, hiszen az ország miniszterelnöke nem ül le a könnyeivel küzdve a merénylőivel beszélgetni.
A színészek játékából kiemelésre méltó Borovics Tamás, aki Tisza Istvánt alakítja, és aki egyben a legnehezebb feladatot is kapta, hiszen egyszerre kell megmutatnia az erőskezű miniszterelnököt és Tisza lírai vonásait. Borovics kiválóan alakítja a kettős karaktert, még abban az esetben is, amikor egyáltalán nem odaillő gesztusokat kell gyakorolni másokkal szemben.
Ady Endre szerepében Gömöri Krisztián lép színpadra. Remekül mutatja meg Ady érzelmi ambivalenciáit a társas kapcsolataiban: hitelesen tudta a gyűlölet és a rajongás kettősségét tükrözni. Kovács Gyulát Ádám Tamás formálja meg. A művész kétségkívül hitelesen tükrözi karakterének jellemfejlődését: hogyan válik egy gyengeelméjű képviselő merénylővé, majd kormánypárttaggá.
Összegezve a néző a kitűnő színészi játéknak és a rendezői elgondolásnak köszönve jó előadást láthat, ha képes elvonatkoztatni a történelmi hűség teljes ábrázolásának kívánalmától.
szegedcafe.hu
2014.09.30.
Mintál Kinga
