Interjú Dani Dáviddal

Dani Dávid öt éves korától tanul zenét. Miskolcon járt középiskolába, ahol karvezetője tanácsára tizenhét éves korában magánének órákat kezdett venni. 2014-ben szerzett diplomát a Zeneakadémián dal és oratórium énekes szakon. Dani Dávid az Ezredes szerepében lép színpadra Donizetti a Farsangi kalamajka avagy A torkos csütörtök című egyfelvonásos operában.

– Hogy kerültél a szegedi produkcióba?
– Úgy gondolom, hogy két szálon futott a dolog. Tavaly év végén volt egy nyílt meghallgatás Szegeden minden hangfaj számára. Ott Pál Tamás és Gyüdi Sándor hallgatott meg, ha jól emlékszem. Ősszel pedig Toronykőy Attilával dolgoztam a Művészetek Palotájában, ahol a Varázsfuvolában Sarastro szerepét énekeltem. Feltételezem, hogy ennek a két tényezőnek köszönhető a meghívás.

– Milyen a próbafolyamat? Hogy tetszik a rendezés?
– Mind zenei, mind rendezői oldalról nagyon határozott elképzelések vannak. Jelen helyzetben ez lényegesen megkönnyíti a helyzetemet, ugyanis elég kevés időm volt a betanulásra. Így egyszerűbb a dolgom, hiszen rögtön kapom az instrukciót, hogy mikor, milyen zenei és rendezői koncepciónak kell megfelelnem. Dolgoztam már olyan produkcióban, ahol sem a karmesternek, sem a rendezőnek nem igazán volt konkrét elképzelése, és a próbafolyamatot kísérletezésre használta.

– Hol, milyen szerepeket énekeltél, milyen versenyeken vettél részt?
– Versenyeken akadémista korom előtt vettem részt elég jó eredményekkel. Azóta inkább előéneklésekre járok. Úgy érzem, hogy egy versenyen nem mindig korrekt az értékelés, ami többek között abból is adódik, hogy különböző hangfajokat nem lehet megfelelő módon összehasonlítani. Egy meghallgatás során ezzel szemben az ember egy konkrét szerepre énekel elő, ami sokkal objektívebbé teszi a megmérettetést. Áttérve az utóbbi egy-két évben énekelt szerepeimre, Pécsett a Mesés operák sorozatban énekeltem Mozart operák basszus szerepeit (Leporello – Don Giovanni, Publius – Titus kegyelme, Osmin -Szöktetés a szerájból). Miskolcon a Don Giovanniban Kormányzó voltam, a Rigoletto gyermekeknek készült produkciójában pedig Sparafucile , és többek között énekeltem a Varázsfuvola valamennyi basszus szerepét különböző produkciókban. Ezek mellett szerencsére lehetőségem volt oratóriumok szólistájaként is fellépni, illetve kisebb dalestek is színesítették a fellépéseimet.

 – Melyik a szívedhez legközelebb álló műfaj, szerző, korszak? Miért?
– Egyértelműen a romantika, de azért persze minden korszakból vannak számomra nagyon érdekes művek. Elsőként is egy Verdi operával ismerkedtem, ha jól emlékszem, ráadásul pont itt Szegeden, a Szabadtéri Játékokon. Nagyszerű előadás volt, abban biztos vagyok, én a vége felé azonban már nagyon jót aludtam rajta. Mentségemre szolgáljon, hogy még óvodás voltam… Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni az énekléssel, elég rövid idő után kialakult bennem egy intenzív érdeklődés Wagner színpadi művei irányába, amely azóta is tart. Az okát sosem kerestem, egyszerűen csak lekötött, érdekelt, megfogott. Ezzel párhuzamosan kialakult egyfajta igényem a daléneklésre is, főleg az orosz és német szerzők műveit szeretem. Ezen kívül folyamatosan újra és újra rácsodálkozok a Kékszakállú herceg vára című opera zsenialitására, de arról képtelen lennék röviden beszélni.

– Az éneklés mellett van más szenvedélyed, hobbid, ami meghatározó az életedben?
– Sportoltam sokat, hat éves koromtól úszni tanultam több- kevesebb sikerrel, tíz éves koromban váltottam vízilabdára. Amikor azonban elkezdtem komolyabban foglalkozni a tanulással, egyetemmel, énekléssel, ez egyre jobban háttérbe szorult. Minden esetre a sportot rendkívül hasznosnak tarom ezen a pályán is, mert egyrészt segít a kondíció megtartásában, másrészt levezethető általa a munka során felgyülemlett feszültség.

Sajnos egy időben engem is elért az egyik tipikus zenész „szenvedélybetegség”, a lemez-gyűjtés. Ehhez kapcsolódik, hogy szinte betegesen odafigyeltem mindig a hangtechnikára, ami talán abból ered, hogy eredetileg hangmérnöknek készültem, el is kezdtem emiatt a villamosmérnöki képzést, csak aztán otthagytam a Zeneakadémia miatt.

 

Varsányi Anna