Példamese a barátságról

Kedves, szívet melengető, tanulságos példamese a barátságról és az egymásra utaltságról Paul Maar gyerekdarabja, a Hoppláda, amit Tóth Miklós rendezésében sikerrel mutattak be szombaton a nagyszínházban.

Igazi családi produkció a Hoppláda, amit Tóth Miklós rendező Grosschmid Erik nagyjából ugyanezzel a minimalista látványvilágával és ottani színészekkel 2011-ben már Nyíregyházán is sikerrel állított színpadra.

Először jártak színházban
A Szegedi Nemzeti Színház az első vidéki teátrumként csatlakozott a Roma Club Alapítvány Egy mosollyal több elnevezésű akciójához, amelynek célja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek számára megkönnyítsék a hozzájutást a kulturális élményekhez. Gyüdi Sándor főigazgató a premier előtt és utána is köszöntötte azt a Szegedről és környékéről érkezett százötven gyereket, aki a civil szervezet támogatásával jutott el az elő-
adásra. Többségük először járt színházban, az előadás után ajándékkötetet is kaptak.

Hogy Paul Maar nem érdemtelenül vált a német gyermekirodalom legendás alakjává, ez a mesejáték is bizonyítja. Elgondolkodtató, szívet melengető történet, melynek több rétege van, egyszerre tanulságos és könnyen befogadható mese a legkisebbeknek, ugyanakkor filozofikus példázat a felnőtteknek. Tökéletesen alkalmas arra, hogy a szülő együtt nézze meg kisiskolás, óvodás gyermekével, utána elbeszélgessenek barátságról, egymásra utaltságról, csalásról, árulásról, az ellenállhatatlanul csábító rosszról. Olyan problémákról, amelyekbe előbb-utóbb mindenki belebotlik.

Két manó egy-egy légiposta feliratú ládában se veled, se nélküled kapcsolatban él egymás mellett az erdőben. Borsos Beáta rokonszenves odaadással alakítja Adalbertát, akit társa bosszantásul csak Bercinek becéz. A gyerekközönség nagy gyönyörűségére játékgereblyével fésülködik, hatalmas súrolókefével mos fogat, tűzről pattant kis nőszemély, aki állandóan csipkelődik bumfordibb, lassúbb észjárású pajtásával. Az arcán is nagy, zöld pöttyöt viselő Borsót a feladatot komolyan véve Gömöri Krisztián kelti életre. Szórakoztató civódásukat, különösen a szembe spriccelős kútjátékot sikítozva, közbekiabálva élvezte a zömmel kisiskolásokból álló publikum.

Az erdei idillt a dobolva érkező nyalka Hoppmarsall zavarja meg, Rédei Rolandnak kackiás bajuszt festettek, fekete zubbonyán két kis aranyló cintányér a „váll-lap". Katonás eleganciájával, behízelgő modorával a két naiv manót azonnal ujja köré csavarja, magába bolondítja. Kijátssza őket egymás ellen, hogy megkaparinthassa egyetlen „vagyontárgyukat", a ládájukat. Az 1937-ben született német szerző talán saját gyermekkori élményeiből is építkezve a Hoppmarsall figurájával minden elsőre vonzónak tűnő látványos csinnadratta, militáns csábítás, jónak mutatkozó gonosz ellen hatásosan szót emel.

A gyerekeknek nagy alázattal játszó, a commedia dell’arte stílusában, harsányan, bátran bolondozó színészek teszik igazán élvezetessé az előadást nem csak a legkisebbek számára.

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/peldamese_a_baratsagrol/2419679/

Hollósi Zsolt