Ősbemutató az Agórában: Szása i Szása

A Szegedi Nemzeti Színház kortárs magyar darab ősbemutatójával ünnepli a magyar dráma napját: Merő Béla rendezésében ma 19 órától az Agórában láthatják a nézők Zalán Tibor Szása i Szása című tragikomédiáját.
A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik a magyar dráma napját annak emlékére, hogy 1883-ban ezen a napon tartották Az ember tragédiája ősbemutatóját. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére, és ösztönözze az írókat újabb darabok létrehozására. A szegedi színház új stúdiójátszóhelyén, az Agórában ma ősbemutatóval ünnepel, Zalán Tibor Szása i Szása című darabjának premierjét tartják. A szegedi egyetemről magyar–orosz szakosként indult szerző a „tragikomikus fantáziálás egy elsüllyedt világról" műfaji megjelölést adta a rendszerváltás Magyarországán játszódó darabnak, amely Merő Béla rendező szerint éppúgy lehet abszurd dráma, mint farce vagy komédia.

Mesél az átlagemberről, aki túlélni akar

– A fiatalok szembesülhetnek a szüleik, de akár a saját problémáikkal is, ugyanakkor mindenkinek szól ez a darab, mert az átlagemberről mesél, aki túlélni akar. Márpedig sajnos Magyarországon az emberek 99 százaléka túlélni szeretne. Nem illik rá hivatkozni, de Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokban azt írta, hogy az ember állati létében ember, és emberi létében állattá válik. Tehát nem saját nembeli lényegét próbája kiteljesíteni, hanem egyszerűen túl akar élni. Az, hogy háza és autója van, eszik-iszik, és könyvek sorakoznak díszként a polcain, az állati lét tartozékai. Nem mindegy, hogy ezeket hogyan használjuk.

Lelkiismereti problémák nélkül

– Az emberek ebben a darabban túl akarják élni a rendszerváltást. A pap a világi hatalomra próbál törekedni, az ukránok szeretnének szabad országukban élni és nem harcolni. A magyarok pedig szeretnének gazdagon élni, ezért szemrebbenés nélkül megcsapolják a Barátság kőolajvezetéket, eladják a szovjet laktanyákból a fegyvereket. Semmiféle lelkiismereti problémájuk sincs, élnek egyik pillanatról a másikra, de a történések miatt szembesülniük kell önmagukkal, és rá kell, hogy döbbenjenek: az élet nem ennyire egyszerű. Amikor kamaszkoromban a halálfélelemmel találkoztam, attól kezdve tudtam igazából értékelni az életet. A főhős a darab végén eljut odáig, hogy egy igazi zalános mondatban megfogalmazza létének abszurditását: jézusmária, hová jutottam, nem fogtam fel, hogy milyen körülmények között élek – mondja a darabról Merő Béla.
A tragikomédia akár Szegeden is játszódhatna, itt is volt szovjet laktanya, a rendszerváltás után ezen a környéken is megcsapolták a kőolajvezetéket.

Közös őrületünk

– Zalán Tibor számomra írta, közös őrületünk fogalmazódik meg benne. Az anyaggyűjtés időszakában a történeteket, az átélt élményeimet én is elmondtam, ezeket beleépítette a darabba. Sokkal súlyosabb a Szovjetunió kérdése. Annak idején mondtam Moszkvában a barátaimnak: nézzétek Jugoszláviát, körülbelül így fogtok ti is szétesni. Benne van a darabban, hogy az oroszok mint egy erőszakos, katonás nép – a szerbekhez hasonlóan – megpróbálják összetartani az országot. Amikor a szovjet csapatok kivonultak, én útlevéllel a zsebemben jártam, hogy ha visszajönnek, elhagyhassam az országot. Mondogattam: boldog leszek, ha Ukrajna függetlenné válik. Bekövetkezett – beszél a darab születésével kapcsolatos emlékeiről a rendező, aki úgy tapasztalta, a fiatal színészek egy része nem tudott sok problémáról.

„Várt a fekete Volga"

– A 90-es évek óta rendezek orosz nyelvterületen, jártam Moszkvában Sztanyiszlavszkij-kurzuson, és rengeteg barátom is van mindenfelé. Átéltem sok olyan dolgot, ami rémálomnak tűnik. Ebben a darabban is nehéz a megértés a két főszereplő között, hiszen az ukrán Szása állandó halálfélelemben él, mert pontosan tudja, hogy le fogják tartóztatni, és elzavarják egy csatatérre, hogy kivégezzék. A magyar Szása és a magyar szereplők ezt nem érzékelik. Mi voltunk a legvidámabb barakk, és 1958 után kezdett föllazulni ez a világ. Legalábbis látszólag, mert engem is sokszor le akartak tartóztatni, várt a fekete Volga. Ezek olyan élmények, amelyeket vagy tud a néző, vagy nem. Az a fontos, hogy a színészek tudják, és az ő igazságuk benne legyen a játékban. Akkor talán valami átjön a közönség számára is – véli Merő Béla, aki a főbb szerepekben Borovics Tamással, Borsos Beátával, Jakab Tamással, Kéner Gabriellával és Rácz Tiborral Mira János díszletében, Papp Janó jelmezeivel állította színpadra a tragikomédiát.

Délmagyarország
2015.09.21.