… mondta Spiró a pedagógusoknak
Általános és középiskolai pedagógusokkal beszélgetett Gyüdi Sándor és Spiró György a kisszínházban pénteken. Az oktatási és művészeti intézmények közti párbeszéd legnagyobb kérdése az volt, hogyan lehetne több diákot színházba vonzani: keresik az utat a fiatalokhoz.
Az iskoláknak és a színháznak közös feladatai, céljai vannak – nyitotta a pénteki beszélgetést Gyüdi Sándor igazgató. A színházbarát pedagógusokkal folytatott párbeszédben a teátrum új művészeti vezetését Spiró György Kossuth-díjas író képviselte – avagy ő felel az évadtervért.
– 1978 óta oktatok, igaz, egyetemen – mutatkozott be Spiró György. – Viszont ez nem az igazi tanítás. Amelyik egyetemistánál a funkcionális analfabetizmus jelentkezik, annál ez a hátrány már a felső osztályban elkezdődött. Az általános iskolai tanárokon múlik a legtöbb gyermek sorsa, épp ezért jobban meg kellene fizetni őket, mint például az egyetemi oktatókat.
A színház iskolán kívüli eszköz ennek a hátránynak a leküzdésére, ráadásul nem kell hozzá írni-olvasni; viszont nagy figyelmet és érzékenységet igényel a befogadás. – Kétféle befogadás létezik, mikor a fülünket vagy a szemünket használjuk. A mi kultúránk képek áradatát önti ránk, a szöveg kis szerephez jut – magyarázza Spiró. – Régen a füllel befogadott színdarabokat a nézők alakították át képpé a belső fantáziájukkal. A mai kultúránk ezt nem támogatja, pedig mindenki képes rá. Ezért kellene mesélni a gyerekeknek, később a megfelelő könyveket elolvastatni velük, hogy megtanulják az aktív vízióképzést.
Mindezek ellenére megéri klasszikusokat játszani, amint ez a műsorukon is látszik. A művészeti vezető meggyőződése, hogy a közönség szereti az igényes szórakoztatást, amely megtalálja az egyensúlyt a nevettetés és a mélyebb problémák között. – A lényeg, hogy érdekeset játsszunk – állítja Spiró. – A mostani gyerekek figyelme szétszórtabb: ha valami unalmas, másra kattintanak az interneten, és nem ülnek türelmesen a színházban sem. Az unalom halál.
Délmagyarország
2016.09.24.
F. Szalai Anna