A varázsfuvola a Hackney Empire-ban
Jóllehet a Varázsfuvola az egyik legkedveltebb opera a világon, a Szegedi Nemzeti Színház Hackney Empire-ban bemutatott kortárs rendezéséből nehéz felismerni.
Az Armel Opera Fesztivál (2015) közönségdíjas produkciója Mozart zenéjét és Schikaneder német librettóját egy mesebeli helyszínről az elmegyógyintézetbe helyezi. A mese azzal indul, hogy Tamino herceget (Hanczár György) mint beteget a három jókedvű nővér berángatja a kórházba; derengeni kezd, hol is vagyunk. Egy félelmet keltő doktornő, aki az intézet falain belül létező képzeltbeli világban az Éj királynője, Taminónak ígéri lánya, Pamina kezét, ha megmenti őt a gonosz varázsló, Sarastro fogságából, aki egy szabadkőműves rend főpapja. A főszereplő elindul hát a göröngyös úton a sivár falak között, hogy megkeresse a lányt, akibe beleszeretett; egy szál fuvolával felfegyverkezve, amely a jelek szerint a bánatot vidámsággá képes változtatni, a komikus szerepkörű Papgenóval a sarkában.
A mese maga szerelemről és elutasításról szól, háborúzó szülőkről, hatalmi harcokról, melyeknek helyszíne egy szörnyekkel, varázslattal, jó és gonosz erőkkel benépesített, távoli vidék. Azáltal, hogy mindezt Alföldi Róbert új kontextusba helyezi, a szereplők szavai és cselekedetei új jelentést nyernek, az Éj királynője és a gonosz varázsló világa az elmegyógyintézetben lakó páciensek fiktív világa lesz.
A szereposztás hibátlan, az énekesek értik a produkció szellemiségét miközben remek hangi teljesítményt nyújtanak. Alföldi briliáns koreográfiája pantominszerű komikumot ad a szereplők közötti viszonyokhoz. Vissza kell fognunk magunkat, hogy ne kiabáljuk be, hogy „ott van mögötted!”, amikor egy csuklyás alak jelenik meg Papageno mögött, mikor az a nézőtér felé ténfereg. A három fehér hajú, rózsaszínbe öltöztetett kisfiú, akik mutatják az utat és többször közbeszólnak a történet során, úgy hatnak, mint a Szemünk fényei gonosz gyerekeinek és Willy Wonka umpalumpáinak keverékei.
A díjnyertes francia szoprán, Marlene Assayag előadásában az Éj királynője híresen nehéz áriája tökéletes, magasságai hibátlanok, miközben egy pillanatra sem esik ki gunyoros humorú szerepéből. Kovács Éva pompás Pamina. Jól működik a zenei és a fizikai kémia közte és a Taminót alakító Hanczár Görgy között. Elképesztően vicces a három kirúzsozott dáma: Dobrotka Szilvia, Laczák Boglárka és Somogyvári Tímea Zita, de a közönség szívét kétségtelenül Szélpál Szilveszter Papagenója ejti rabul. Piros Adidas tréning felsőben, mackónadrágban, üresfejű bájjal követi a beutaltak rohangálását a színpadon.
Az a szellemes hangvétel, mely a szereplőket övezi, a vidámság mázával vonja be a páciensek egyébként baljós valóságát, azt, hogy a gyógyszerek okozta illúzió rabjai. A produkció könnyedén egyesíti a hagyományost a kortárssal, a vígjátékot az iróniával, ahol a bohózati elemek mögött, a zenekari és az énekes részek minőségi előadásával a szereplők jellemvonásai és a jelentés mélységei tárulnak fel. (Az előadás karmestere Vajda Gergely volt.)
A Varázsfuvola több, mint eleget tesz egy mestermű modern újragondolásának, miközben mai közönséget szórakoztat fekete humorral és aktuális témákkal.
Fordította: Varsányi Anna