A ravennai Trilógia fesztivál keretén belül az idén három magyar operett produkciót láthatott az olasz közönség. Vadász Dániel cége, az Operettissima Nonprofit Közhasznú Kft. szervezte meg a turnét. A Szegedi Nemzeti Színházból Tasnádi Csaba rendezése, a Víg özvegy, az Operettszínházból Kero rendezései, a Denevér és a Marica grófnő vett részt a fesztiválon. Mivel a társulat és a műszak java része a Varázsfuvolával vendégszerepelt Londonban, a szegedi produkcióban Kónya Krisztina, operaénekesnő és Molnár Zsuzsa, díszlettervező képviselte színházunkat. Mindhárom operettben a Kodály Filharmonikusok, a debreceni Csokonai Színház kórusa és az Operettszínház tánckara lépett fel.
Kónya Krisztina fergeteges sikert aratott a Víg özvegy címszerepében.
– Nagyon örültem, hogy bár a szegedi társulat Angliában volt, és emiatt vendégművészek léptek fel a mi produkciókban, az impresszárió és a rendező is ragaszkodott hozzám. Augusztusban kezdtünk próbálni Debrecenben Tasnádi Csabával. A Csokonai Színházban három előadást játszottunk a turné előtt. Ravennába érkezésünk másnapján fogadást tartottak a tiszteltünkre. A fesztivál fővédnöke, a világhírű karmester Riccardo Muti felesége, Cristina köszöntött bennünket. Harmadnap kimerítő nap várt ránk, mert délután 2-től 6-ig próbáltunk, majd este fél 9-kor közönség előtt játszottunk. Szerencsére gyorsan átállt a szervezetem a mediterrán időszámításra. A színháznak nagyszerű az akusztikája. Nehezebb volt megszokni azt, hogy az olasz színházakra jellemzően nem a nézőtér lejtett, hanem a színpad. Annak ellenére, hogy Olaszországban nincs akkora hagyománya az operettnek, mint hazánkban, nagy siker volt a fesztivál. A három operett közül a Víg özvegyet ismerték a legjobban, amiből a hármat játszottunk, és estéről estére egyre nagyobb tapsot kaptunk. A nézők nagyon figyeltek, mert magyarul ment az előadás, miközben ők az olasz feliratokat olvasták, de jókat nevettek a poénokon. A Villa-dal és az előadások után pedig kitört a bravózás és a vastaps. Hízelgett nekik az is, hogy az utolsó duettet olaszul énekeltük, Tace il labbro kezdettel. Az olaszok értik és értékelik a kiváló muzsikát, bármilyen műfaj legyen is az. A színház és a fesztivál vezetősége és az impresszárió is elismerően nyilatkozott a munkákról. A művészbejárónál az emberek sorban álltak autogramokért, megszólítottak és megtapsoltak az utcán is, az étteremben pedig felismert a pincér, és kihívta a szakácsot, hogy bemutasson neki. Két nagyszerű karmesterrel dolgoztunk: Somogyi-Tóth Dániellel, a debreceni színház karmesterével és Makláry Lászlóval, az Operettszínház karmesterével. A partnerem, Danilo szerepében a Szegeden is jól ismert Bátki Fazekas Zoltán volt. Ő volt az első tanárom, jelenleg pedig kollégám a hódmezővásárhelyi zeneiskolában. Lukács Anita volt Valencienne, Alessandro Codeluppi pedig Rosillon. Nemcsak a nézők és a vezetőség tetszését nyerte el a produkció, nagyon jó kritikákat kaptunk az írott sajtóban is. Nyolc napot töltöttem Ravennában, és ebből csak hármat dolgoztam, így volt időm megnézni a város nevezetességeit és ellátogatni a tengerpartra is. Szívtam egy kis sós levegőt, ami jót tesz a hangszálaknak. Egyszerűen más ott a levegő minősége, mint itthon. Elmondhatom, hogy nagyszerűen éreztem magam!
Molnár Zsuzsa, a Szegedi Nemzeti Színház szcenikusa is pozitív tapasztalatokkal tért haza.
– A ravennai Dante Alighieri Színház klasszikus kukucskáló színpados, olasz színház. Ezer férőhelyes nézőterén ötemeletnyi páholysor található. Mivel a földszinti nézőtér nem emelkedik, maga a színpad egy öt fokos emelkedőt képez. A színház érdekessége, hogy sem trégert, sem ponthúzót nem alkalmaznak a díszletelemek bekötéséhez. Klasszikus csigás módszerrel kötik be az elemeket a zsinórba. Forgószínpad sincs a színházban, így manuálisan kellett visszaállítani a díszletet a szünetben. Nagyszerű volt az olasz brigád, profik és türelmesek voltak a vendégekkel, hálásan fogadták, hogy olaszul beszéltem velük. A szegedi műszak megérdemelte volna, hogy ott legyen. A három produkció közül a Víg özvegynek volt a legnagyobb sikere. Kónya Krisztina nyílt színi tapsot kapott a belépője után. Bár az operetteknek bizonyos korú célközönsége van, sok fiatal is ült a nézők között. Az olasz kíváncsi nemzet, szívesen megnéznek mindenfélét. A város barátságos, az emberek kedvesek, nyitottak, szívesen szóba elegyednek a vendégekkel.
Varsányi Anna