A Luxemburg grófja 2017. január 7-én ismét színen!

Sándor János rendező nyilatkozott a Délmagyarországnak a Luxemburg grófja 2015. decemberi premierje előtt.
-Jólesik hinni abban, hogy lesz még egyszer egy olyan békevilág, ahol felhőtlenül lehet nevetni – vallja Sándor János, a Luxemburg grófja rendezője.
– Azt az átdolgozást, amely ennek az operettnek a klasszikus formája, csak akkor érdemes elővenni, ha van két olyan kivételes színészünk, aki Sir Basil és Madame Fleury szerepét méltó módon játssza el. Azt hiszem, kevés olyan színház van, ahol két ilyen színésze van a társulatnak, mint nálunk Király Levente és Fekete Gizi. Szinte kiabál utánuk ez a szerep – hangsúlyozza Sándor János rendező, aki Lehár Ferenc operettjét, a Luxemburg grófját a nagyszínházban állította színpadra.
– Ez nem egy egyszerű operett, picit több annál, inkább népopera. Zenei anyagát a singspielekhez hasonlítanám. Késői öcsikéje A varázsfuvolának. Természetesen másfajta megközelítésben, de ez is egy tündérjáték. A mai világban, amikor a nagyon rideg és kemény valósággal szembesülnek az emberek, talán jólesik megnézni egy tündérjátékot, és jólesik hinni abban, hogy lesz még egyszer egy olyan békevilág, ahol felhőtlenül lehet nevetni. Ha gondok is vannak, akkor is a remény viszi tovább az életet.
A Luxemburg grófja ősbemutatóját 1909 novemberében a bécsi Theater an der Wienben tartották, Budapesten először 1910 januárjában mutatták be a Király Színházban. Annak ellenére, hogy Lehár – saját bevallása szerint – néhány Bad Ischlben töltött hét alatt összecsapta a darabot, a kritika és a közönség is kedvezően fogadta a premiert.
Tudjuk, hogy akkor sem volt minden nagyon szép, és minden nagyon jó, de nem azzal törődtek az emberek, hogy mi a rossz, hanem próbálták a rosszban is a jót keresni. Véleményem szerint az operett egy olyan műfaj, amit egyszerűen jól kell játszani, nem cikizni kell, és nem modernizálni. Abban a formában kell színpadra állítani, ahogy megírták, mert úgy is rengeteg erőteljes társadalomkritika van benne. Úgy kell eljátszani, hogy ezt is észrevegyék az emberek. A Luxemburg grófja főszereplői a montmartre-i művészek. Ebben a verzióban Sir Basil a nem létező Ugarandából jön Párizsba – mondja Sándor János, aki szerint akár Ady magyar ugara is eszébe juthat erről a szemfüles nézőnek.