Bóbis László többszörös szteppvilágbajnok, táncoktató, előadó és koreográfus tervezte és tanítja be Bál a Savoyban című, készülő előadásunk táncait.
Vele beszélgetünk.
Ön több amerikai városban folytatott tánctanulmányokat. Mesélne erről?
– Külföldi tanulmányaimat Svédországban kezdtem egy kis halászfaluban, ahol nyaranta a világ legnagyobb swing-tánc táborát szervezik a mai napig. Ott nagyon sok ismeretségre tettem szert, így sokat utaztam tanáraimhoz, akiket addig csak a filmeken láttam. New York, Atlanta, München és sok más város – és csodálatos tanulmányok a legjobb tanároktól és előadóktól. Nem csak táncot, hanem munkamorált is tanultam, hogy miként kell szívből, szabadon és NYUGODTAN színházban dolgozni.
Nyilván véletlen az egyezés: Ön a Savoy Garden Táncstúdió oktatója, és most a Bál a Savoyban című Ábrahám-operett koreográfusa. A névazonosságon kívül van-e összefüggés a két tevékenysége közt?
– A Savoy egy bálterem volt New Yorkban, Harlemben, ahogy a legjobb swingtáncosok kupálódtak ki, lettek világhíresek. Pl. Frankie Manning, aki az én tanárom is volt.
Iskolánkban a Savoy Garden Táncstúdióban a húszas, harmincas évek közkedvelt táncait tanítom, többek közt swinget, Lindy Hop-ot, charlestont és sztepp-táncot.
Milyenek lesznek a revü-operett táncai?
– Igyekszem minél autentikusabban megmutatni a darabban fellelhető táncokat, stílusokat. A rendezői elképzelésnek megfelelve, az 1960-as évek operett hagyományait is figyelembe véve teret szeretnék adni a szöveg- és énekteljesítményeknek. Amennyire lehetőségem adatik, szórakoztató, játékos és bohókás szituációs mozgásvilággal igyekszem elvarázsolni a közönséget.
Sokadjára dolgozik a Szegeden. Mit kedvel leginkább városunkban?
– Szeged gyönyörű, kedvesek az emberek, szépek a lányok. A színházban figyelmet és szeretetet kapok, így kimondottan jó dolgozni ebben a környezetben. Ha hozzá vesszük, hogy azt csinálom, ami a hivatásom, a szerelmem, és mindezt szeretetteljes környezetben tehetem, akkor áldás (és különben is áldás) az élet.