Németh Ákos író a Tél című színműve ősbemutatójáról

Ilyen rossz véleménye van a család intézményéről?

A család – ahol működik – gyönyörű társadalmi egység. De ha körülnézek, azt látom, hogy kevés helyen működik és ezt legjobban a gyerekek sínylik meg. Hiszek a családban, csak szkeptikus vagyok. Nagyon nehezen teremthető meg, és nagyon sérülékeny.

Előre kitalálja, mit fog leírni vagy írás közben alakul a történet?

Írás közben alakulnak a sorsok. Fogalmam sincs előre a történet végéről. A figurákat viszont jól ismerem. Ezek fantázia szülte figurák, de saját maguk alakítják a történet végét. A legjobb történet az, ami engem is meglep. Ha elunom, nem fejezem be. Azt gondolom, hogy a színház lényege a meglepetés. A színház a hatáskeltés művészete, és a legjobb hatáskeltés a meglepetés. Csak a mértékre kell odafigyelni. Tudatosan kerülöm a kliséket – kisgyerek, állat, meztelenség. Arra törekszem, hogy más jellegű meglepetést okozzak.

Mennyire fontos a közönség ízlését figyelembe venni?

Nehéz egyensúlyt teremteni, főleg egy vidéki színházban. Muszáj komplett repertoárt játszani operettől a bohózatig. A kérdés csak az, hogyan. Jó példa erre Mohácsi Mágnás Miska rendezése Kaposváron, ami nagyon jól működő, hiteles történetté tudott válni.

Azért az Effie Briest-et említi a darabban, mert Ön fordította?

Inkább azért, mert írtam belőle egy színházi verziót, amiből pénzhiány miatt csak felolvasó színház lett. Pető Kata volt Effie, Kulka János a férje.

Ön szerint a darabjaihoz a rendezői vagy a szöveg/színész központú színház illik?

Én a rendezőimnek tökéletes szabadságot adok. Alázatos vagyok. Az én felelősségem addig tart, amíg lerakom az utolsó pontot. Bodolay Gézával ez a második közös munkánk. Az első a Web-áruház volt Nyíregyházán. A társulat szerette, és jó értelemben vett skandalum volt a városban.

Nem túl vidámak a darabjai.

Nem. Csupa borús történetet írok. Nehezen jön ki az emberből olyan, aminek happy-end a vége. Összesen egy vígjátékot írtam, az Autótolvajokat. Ezt Angliában is bemutatták, ahol büszkén mondtam, hogy a darab műfaja komédia. A főszerepet játszó (egyébként fekete) színésznő erre annyit mondott csak: „Maradjunk annyiban, hogy black-comedy.” Bárhogy küzdök ellene, többnyire így alakul.

VA