Carmennek meg kell halnia – marketingfogás lehet a firenzei előadás átalakítása

2018-01-15 12:37

Az elmúlt időszak zaklatási ügyei, valamint az Olaszországban tapasztalt, nőket érintő erőszakos bűncselekmények ellen tiltakozva a firenzei operaház megváltoztatta Bizet Carmen című darabjának végét. A főhősnő nem hal meg, ő maga válik a gyilkossá. A közönség felháborodott, de a szakma sem ért egyet a döntéssel.
„Amikor a társadalomnak szembe kell néznie a nők meggyilkolásával, hogy merészelnénk megtapsolni egy nő megölését?” – tette fel a kérdést Cristiano Chiarot. A firenzei Teatro del Maggio Musicale operaház vezetője a most bemutatott Carmen-produkció kapcsán beszélt a nőket ért támadásokról. Színháza ugyanis történelmi lépést emlegetve megváltoztatta a híres Bizet-darab végét. Carmen szembeszáll Don Joséval, így – az eredeti operatörténettel ellentétben – nem hal meg, hanem maga válik gyilkossá, lelövi a féltékenységében rátámadó Don Josét a férfitől megszerzett pisztollyal. „Pfujolás és ócska fegyverek – az életben maradó új Carmen leszerepelt Firenzében” – írta a La Repubblica című olasz lap a bemutató után. De nincsenek elragadtatva az ötlettől operarajongó olvasóink sem. Szinte kivétel nélkül ellenzik a változtatást.

Paolo Klun, a firenzei operaház szóvivője szerint nem kell, hogy a színház a zenei kultúra múzeuma legyen. Ideje volna inkább vitaindító intézményként gondolni rá. Ezt a célt elérték, a fél világ a firenzei operáról beszél. A darab producerei szerint azonban nem is színházuk a lényeg, kiemelik, a történet megváltoztatásával a zaklatási ügyek mellett az Olaszországban féltékenységből elkövetett, nőket ért erőszakos cselekmények, gyilkosságok ellen is tiltakoznak, melyek száma olyan kimagasló lett, hogy saját szót is alkottak rá: femminicido, azaz nőgyilkosság – írják a lapok világszerte.

Félrefordításból szenzáció

Prof. Pál József, a Szegedi Tudományegyetem olasz tanszékének vezetője szerint viszont tévedés, hogy az olasz nők elleni erőszakos bűncselekmények száma növekedne az országban. Úgy véli, a világsajtóban egy félrefordítás nyomán jelenhetett meg ez az információ. Az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) és az olasz igazságügyi minisztérium adatai szerint szerencsére Európában pont az olaszoknál a legalacsonyabb a nők ellen, féltékenységből elkövetett erőszakos bűncselekmények száma, tudjuk meg. – Ez persze viszonylagos pozitívum, hiszen már egy gyilkosság is sok, de nem szabad azt hinni, hogy a nők nagyobb veszélyben vannak ott, mint máshol. Sőt, a nők jogait védő Isztambuli Egyezmény 2013-as törvénybe iktatása óta egyre jobb a helyzet – avat be, és elmondja: tavaly október végéig 114 nő esett ilyen gyilkosság áldozatául, és általánosságban sem számolhatunk évi 150-nél több esettel.

A Carmen történetét nem Bizet találta ki. Szövegkönyvét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta Prosper Mérimée azonos című, 1845-ben írt regénye nyomán.

Azt is megtudjuk, az olasz nyelvben valóban létezik a femminicido szó, sőt, tényleg egy új kifejezésről van szó. S bár valóban nőgyilkosságot jelent – tehát kifejezi a nembeliséget is –, nem az ilyen jellegű bűncselekmények magas száma miatt jött létre. 2001 óta létezik, egy írónő, Barbara Spinelli könyve nyomán, világít rá a szakember.

A féktelen szenvedély meséje

Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke bevallja, nem tudja elképzelni, hogy oldotta meg a feladatot a firenzei opera. A Szegedi Nemzeti Színház főrendezője maga is épp most állítja színpadra a darabot a Tisza-parti városban. – Én a változtatáson alapvetően nem borulok ki, úgy gondolom, hogy a színház elég sok mindenbe belenyúlhat. De a Carmen esetében nem látom át, hogy mindezt hogy vitték véghez, és hogy pontosan mit is ad hozzá a darabhoz ez a döntés – mondja, és hozzáteszi, egy ilyen volumenű dramaturgiai változtatáshoz még a szokottnál is komolyabb előkészítő munka szükséges. Az operák ugyanis nem csak szövegkönyvből állnak, a zene elég erősen behatárolja a lehetőségeket.
– Nincs ötletem arra, hogy hol helyezték el az előadásban ezt gyilkosságot! Az utolsó hangokat is Don José énekli, így biztos változtatniuk kellett a zenei alapanyagon is – vélekedik, és hozzáteszi, szerinte több rétege is van a történetnek.

Örül, hogy felszínre kerültek az eddig titkolt zaklatási ügyek, és reméli, tényleges változáshoz vezetnek majd. De – bár egy opera végének átírása alapvetően békés dolog– úgy érzi, ez a történet jóval összetettebb annál, mint hogy egy nő zaklatására egyszerűsítsük le. – A Carmen a féktelen szenvedélyről, a kontrollálhatatlan belső erőkről és gejzírekről szól. Józan ésszel végiggondolva Don José és Carmen a legkevésbé sem illik össze, az animális részük mégis egymás felé tereli őket, és szinte logikus, hogy a történetük tragédiába torkollik. Nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb darab arra, hogy a nők zaklatásáról vagy az azzal szembeni kiállásról beszéljünk. Egy ilyen lényegi változtatás ezt a történetet csak kilúgozza – összegzi, és rávilágít, szinte biztos benne, hogy marketingfogásról van szó a színház részéről.

Elvész a dráma

Múlt hét végén nagy sikerű Carmen-koncerten vehetett részt a győri közönség. Bakonyi Marcell, aki ezen az előadáson Zuniga szerepét énekelte, egyáltalán nem tartja jó ötletnek a darab átírását. Úgy véli, érdemes mindig szem előtt tartani a szerző eredeti elgondolását, ha színpadra állítanak valamit. – A gyilkosságnak „köszönhetően” nagyon erős dráma bontakozik ki a darab végére, nyilván nem véletlenül írta meg így a szerző. Ha Carmen nem hal meg, nem teljesedik ki Don José tragédiája sem, és hiányérzete marad a nézőnek – vélekedik, és hozzáteszi, általában nem baj, ha a rendező egy másik történetet mesél el, csak meséljen el egy történetet.

– Meg lehet változtatni a helyszíneket és a szereplőket is, de egy ilyen drasztikus változtatás teljes mértékben átalakítja a történetet. Ha valaki nem hal meg, akinek meg kéne halnia, az nem viszi jó irányba a végkifejletet – szögezi le, és elmondja, reméli, egyedi esetről van szó, az opera műfaja képes lesz megőrizni a drámaiságát, és nem kezdi el mindenki túlélni a tragédiákat.

Az opera élni fog

Komlósi Ildikó Kossuth-díjas opera-énekesnő, Carmen világhírű alakítója biztos benne, hogy az opera élni fog, bármit is próbáljon alakítani rajta egy-egy illékony divatirányzat. – Őszintén szólva azt sem tudom, hogy ki a rendezője a firenzei előadásnak. De tudom, hogy ő már régen nem lesz, amikor – marketingfogás ide vagy oda – a Carmen még mindig létezni fog – világít rá, és hozzáteszi, egyáltalán nem ellenzi a modern rendezéseket, ha azoknak jó a koncepciójuk. Sőt, nagyon is szereti az ilyeneket, mondja.

– Manapság mindenki önmegvalósítani és újítani akar, csak közben elfelejtik, hogy az opera egy olyan műfaj, amit úgy kellene elfogadni, ahogy van. Gondoljunk bele, mi történne, ha a Traviata végén Violetta kapna egy adag antibiotikumot – kérdi, és leszögezi, abban hisz, hogy megújulni akkor is lehet, ha nem írjuk át az operát. Ám azt is látja, hogy nem érdemes harcolni a korszellem ellen: ha egy intendáns így dönt, akkor azt el kell fogadni. – Az legyen a legrosszabb, ami az operával történik, hogy akad néhány ilyen elszigetelt eset! A legfontosabb, hogy az opera mindent túléljen – fejezi be.

 

Forrás: Délmagyarország