Először Szegeden az Ernani: Toronykőy Attila állította színpadra Giuseppe Verdi korai slágeroperáját

Szegeden először hallhatja a közönség Verdi korai slágeroperáját, az Ernanit, amit Pál Tamás dirigálásával, Toronykőy Attila rendezésében ma mutat be a társulat a nagyszínházban.
A Rigoletto bemutatásáig az ugyancsak egy Victor Hugo- drámából készült librettóra komponált Ernani volt világszerte a legtöbbet játszott Verdi-opera – Magyarországon pedig az első, amit az olasz zeneszerzőtől műsorra tűztek. Elsősorban a melódiagazdag muzsikának köszönhető, hogy nagyon népszerűvé vált: csak a Nemzeti Színházban 157-szer játszották.

– Pál Tamásnak, a premier karmesterének az ötlete volt, hogy mutassuk be az Ernanit, amit még nem játszottak Szegeden. Örülök, hogy megismerhettem ezt az operát, mert nagyon jó zene. Érthetetlen, miért nem szerepelt a repertoáron! Talán azért, mert Verdi későbbi darabjait, például A trubadúrt, a Rigolettót és a Traviatát könnyebb volt színpadra állítani, mert cselekményesebbek, kevésbé gondolatközlő jellegűek. Az Ernanit a statikusabb Nabuccóhoz hasonlítanám – mondja Toronykőy Attila, a mai operabemutató rendezője.

– A barokk operákhoz hasonlítható állóképek, nagy kórustablók, gyönyörű zenék vannak benne. A darab 1519-ben játszódik, amikor V. Károly német-római császárt megkoronázzák, a rendezés pedig megtartja az operát az eredeti korban, korhűek a jelmezek és a díszlet is, de a 2018-as technikákat is használjuk. Visszanyúltam Victor Hugo Ernanijához, ami irodalomtörténeti jelentőségű darab, a romantika indulása köthető hozzá, viharos volt 1830-ban a bemutatója is. Az egyik színész, aki Silva szerepét alakította, naplójában leírta, milyen verekedések voltak, az akkori francia fiatalok fellázadtak. Ez a nyitányban megjelenik majd nálunk is, kicsit provokáljuk vele a közönséget. Csak akkor tudunk előrehaladni, ha vállaljuk az újat. Az eredeti dráma Kardos László míves fordításában annyira megfogott, hogy mi is felhasználjuk: a produkció néhány jelenetében Hugo-idézeteket vetítünk a színpadra. A darabot olasz nyelven játsszuk, de a feliratozás olyan, mint egy képregény: a szereplők fölött vagy mellett látható majd, így egyértelmű lesz, ki mit mond. Amikor egy nagy tablóban hatan egyszerre állnak a színpadon, el lehet olvasni, ki miről énekel. Korabeli festőktől, Lucas Cranachtól, Leonardótól, Tizianótól vetítünk a jeleneteknek megfelelő festményeket, és néha élő kameraképeket is használunk, hogy maibbá tegyük a produkciót – avat be az előadás kulisszatitkaiba a rendező.
Úgy tartják, az Ernanit csak erős énekesgárdával érdemes színpadra állítani, 2012-ben például a tavaly elhunyt baritonsztár, Dmitri Hvorostovsky aratott hatalmas sikert a Met közvetítésén. – Pál Tamás szerintem napjaink egyik vezető magyar tenoristájára, László Boldizsárra gondolva vette elő az operát. A további szerepekre is olyan kiváló énekeseik vannak, mint a Don Carlosként bemutatkozó Kelemen Zoltán és Réti Attila, Elvirát a Szegedre visszatérő Nadia Cerchez és a nemzetközi énekversenyeken komoly sikereket aratott Ádám Zsuzsanna alakítja. Sorolhatom a további kiváló Verdi-énekeseket is: Turpinszky Gippert Bélát, a másik címszereplőt, vagy a Silvaként bemutatkozó Cseh Antalt, Kiss Andrást és Altorjay Tamást. Bízom benne, csakúgy, mint a debreceniek Norma-produkciójára, a mi Ernaninkra is sokan kíváncsiak lesznek majd nem csak Szegedről. Ráadásul a debreceniekhez hasonlóan mi is visszük ezt a produkciót májusban az Erkel Színházba, a Primavera Fesztiválra. Akár össze is lehet hasonlítani a kettőt. Azt remélem, mi sem leszünk rosszabbak – hangsúlyozza Toronykőy Attila.

Forrás: Délmagyaország